Zsigmond Vilmos életrajza Muhi Klára összeállításában
Zsigmond Vilmos Szegeden született. Apja Zsigmond Vilmos, futballedző, anyja Illichman Bozena hivatalnok, később kocsmatulajdonos. A középiskolát a szegedi piarista gimnáziumban végezte. Édesapja fényképezőgépével fedezte fel a fotózás nyelvét, de először a Műegyetemre jelentkezett, ahova származása miatt nem vették fel. Ezután a Kenderfonógyárban dolgozott. Az ötvenes évek elején, még Magyarországon kezdett el komolyabban érdeklődni a fotóművészet iránt. Nagy hatást tett rá Dulovits Jenő Művészi fényképezés című könyve. Ennek segítségével autodidakta módon megtanulta a kompozíciós elveket, a fénykezelés jelentőségét és a film nyersanyagok sajátosságait. Az előhívást szintén maga végezte, így elsajátította a fotózás laborálási eljárásait is. A gyár párttitkárnője arra ösztönözte, hogy legyen hasznos a munkásosztály számára. Ezért fotóklubbot szervezett a gyárban, a párttitkárnő nagy örömére, aki ezután maga küldte el a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskola felvetélijére. 1955-ben szerzett operatőri diplomát Illés György tanítványaként. Zsigmond mindig hangsúlyozta, hogy a főiskolán nagyon jó képzést kapott, elsősorban a világításról, a fények használatáról. A tanárok maguk is világító operatőrök voltak, akik tanítványaiknak is átadták a tudásukat a különböző típusú izzókról, irányított fényekről és árnyékokról. A diákok befényelték a jeleneket, felvették, előhívták a filmet, majd visszanézték a felvett anyagot, így szereztek komoly ismereteket arról, hogy melyik fényfajta hogyan mutat a filmen.
1956-ban Zsigmond több főiskolai társával megörökítette a forradalom eseményeit, majd '56 novemberében Kovács László operatőrrel – táskájukban csaknem tízezer méternyi filmfelvétellel – elhagyta Magyarországot. Ezek a felvételek hamarosan bejárták a világsajtót. Kettejüknek óriási szerepe volt abban, hogy a „Nyugat" tudomást szerzett a budapesti eseményekről. Zsigmond – miként Kovács is – az Egyesült Államokban telepedett le. Majdnem tíz év telt el, mire sikerült beilleszkednie új hazájának társadalmába, illetve operatőrként képes volt kitűnni az amerikai mezőnyből. Óriási hátránnyal indult, miközben európai iskolázottságával meg is előzte korát: Zsigmond Vilmos a szovjet–orosz avantgárdon, a francia lírai realizmuson, az olasz neorealizmuson iskolázódott. Mindez egy adott pillanatban nagy előny lett számára. Ehhez azonban mozgóképes látásmód- és generációváltásra volt szükség. Amikor az 1960-as években a független amerikai film új rendezőnemzedéke megjelent a színen, hirtelen fontos lett Zsigmond Vilmos vizuális látásmódja.
Amerikában apáról fiúra szálltak az operatőri állások, nehéz volt bekapcsolódni a vérkeringésbe. Szerencsére a magyaroknak jó híre volt Hollywoodban, (lásd Tony Curtis, Gábor Zsazsa, Kertész Mihály, Rózsa Miklós munkásságát.) Zsigmond kezdetben laborokban dolgozott, fotózott, oktatófilmeket készített, dokumentumfilmekben és reklámfilmekben kapott feladatot. Barátjával és kollégájával Kovács László operatőrrel ők voltak a 100 dolláros stáb. Egy furgonba bepakolt kamerákkal és lámpákkal 100 dollárért lehetett őket kibérelni egy napra, bármilyen forgatásra. Minimális költségvetésből készült, B-kategóriás horrorokat és thrillereket készítettek, melyekben Kováccsal cserélgették az operatőri és a fővilágosítói posztot. Zsigmond 1968-ban forgatta a Prelude című kisfilmet John Astin rendezésében, amit Oscar díjra jelöltek. A szakma perifériáján eltöltött sok éves bizonytalan hányódás után ez a kisfilm nyitotta meg előtte Hollywood kapuit. Majd Peter Fonda 1971-es A bérmunkás című westernje volt az első igazi, színvonalas amerikai nagyjátékfilmje, amely beindította a karrierjét.
Kivándorlása után 10 évvel főiskolai tanára, Illyés Gyula kiment hozzá Kaliforniába azzal a jó hírrel, hogy már hazatérhet Magyarországra. Ugyan mindenki tudja, hogy a forradalmi képanyagokat kivitte az országból, de már nem részesülne megtorlásban. Zsigmond Vilmos azonban ekkor már teljesen beilleszkedett az amerikai társadalomba és az ottani filmszakmába. „Magyarul étkezem, de amerikai a feleségem, és burzsoának számítanék a sztálinista rendszerben" – mondta, és maradt.
A hetvenes években induló új hollywoodi rendezőnemzedék legnagyobbjaival dolgozott együtt: Robert Altman, John Boorman, Michael Cimino, Brian De Palma, Martin Scorsese, Steven Spielberg, Woody Allen kérték fel legjobb filmjeikhez. A következő évtizedekben több mint 65 produkciónak volt a vezető operatőre.
[Készült: 2017]