LOVÁSZ IRÉN, KOSSUTH-DÍJAS ÉRDEMES MŰVÉSZ RÖVID ÉLETRAJZA
Tanulmányai
1991–1995 MTA Doktori Tanácsa Doktori ösztöndíj: A néprajztudomány kandidátusa,(PhD)
1979–1984 József Attila Tudományegyetem, Szeged. Diploma (MA)
Munkahelyei
2025 - KRE BTK Társadalom-és Kommunikációtudományi intézet, Bp. Egyetemi Kutatóprofesszor
2014- 2025 KRE BTK Művészettudományi és Szabadbölcsészet Intézet, Bp. Egyetemi Docens
2010- 2014 KRE BTK Társadalom-és Kommunikációtudományi Intézet, Bp. Egyetemi Docens
1988-1995 Néprajzi Múzeum, tudományos kutató, múzeológus
1986-1995 Janus Pannonius Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Nyelvi -és Kommunikáció Intézet, tanársegéd
1984-1988 Országos Széchenyi Könyvtár. Bp. szakreferens
Lemezei
2023 GYÓGYÍTÓ HANG/ Healing Voice, Gyógyító Hangok 4, Siren Voices
2017 NŐI HANG / Female Voice, Gyógyító Hangok 3., Siren Voices
2015 Tri Hlasy/ Three Voices( Jitka Suranska, Irén Lovász, Michal Elia Kamal) Indies Sope, CZ.
2015 Hangtájkép/Soundscape (Lovász Irén-Groove&Voice Trio)Siren Voices.
2009 Világfa (Remix Album), Siren Voices.
2008 Szerelmes Virág, Siren Voices.
2007 BELSO HANG / Inner Voice . Gyógyító Hangok 2., Siren Voices 2.
2006 ÉGI HANG / Sacred Voice. Gyógyító Hangok 1, Siren Voices 1.
2005 Fellegajtó /Cloud-doors (zene: Mizsei, Lukács, Szokolay, Lovász) Hungaroton Classic.
2002 Szindbád. (zene: Makám), Fonó Records.
2001 9 Colinda (zene: Makám), Fonó Records.
2000 Wide is the Danube (zene: Teagrass), CC’nC Records.
1999 Világfa (zene: Hortobágyi), Fonó Records.
1999 Skanzen (zene. Makám), Fonó Records.
1998 Supreme Silence (zene: Peeter Vahi) , CC’nC Records.
1996 Rosebuds in a Stoneyard (zene: Hortobágyi), Erdenklang Musikverlag.
1995 Világfa (zene: Hortobágyi László) Magyar Nemzeti Múzeum
hivatalos honlapja: www.lovasziren.hu
ARS POETICA
Az ének a lélek kiáradása...
Földanya lábam alatt, Égapa fejem fölött,
Én magam a tengely, Én magam a tengely.
Gyökereim erősen, Gyökereim biztosan
Tartanak a szélben, Tartanak a szélben.
Indulásra készen, Kalandok elébe,
Erővel testemben, Békével lelkemben.
Indulásra készen, Szárnyaim erősen,
Lágyan és merészen, Röpítenek messze.
Messze föl az égbe, Vizeknek fölébe,
Tengerek mélyébe, Vissza le a földbe.
(Lovász Irén: Mantra, Belső hang cd, SVCD 2007.)
Mindig a hang, a lélek és a hagyomány érdekelt. Azt a magától értetődő bizonyosságot éreztem gyerekkorom óta, hogy csak az énekhanggal lehet megélni az életet. Mondhatni az anyatejjel kaptam az „éneklőkét”, de már magzati korban tapasztaltam Édesanyám hangjának segítő, nyugtató, minden bajt elrendező és minden örömöt megélni tudó erejét. Minden élethelyzetre volt éneke. Épp ezért kezdett izgatni fiatal felnőtt koromtól, hogy mit csinál az ének az emberrel. Miért és hogyan énekel, és milyen annak az élete, aki énekel? Ezzel a kiváncsisággal indultam el első népzenei gyűjtőútjaimra. Azt reméltem, megtudhatok valamit az ének, a hang és az ember elementáris, ősi kapcsolatáról. Antropológiai érdeklődéssel fordultam a hang, az ének, a zene eredetéhez, működéséhez. Nem az új adat érdekelt, hanem az adat mögött lévő ember. Ebből következett a vallásos ember megismerésének vágya, a népi vallásosság, az archaikus népi imádságok, a gyógyító, bájoló ráolvasások, a szó teremtő erejének és az emberi hang működésének tanulmányozása az archaikus szakrális terekben.
Énekléskor gyakran érzem, mintha ősanyáink hangjai szólalnának meg általam. Magaménak érzem József Attila sorait: „Én úgy vagyok, hogy már százezer éve nézem, amit meglátok hirtelen. Egy pillanat, s kész az idő egésze, mit százezer ős szemlélget velem.”
József Attilával egy napon születtem, ezért is mentem tanulni a róla elnevezett tudományegyetemre. Ezek a sorok és ez az üzenet határozta meg alapvetően, hogy azóta is az ősök hagyatékát követve-kutatva járok.
Voltak zenei mestereim, és voltak tudós mestereim, de nem tudtam és nem is akartam soha választani a két út, a művészet és a tudomány között. Az éneklés természetes önkifejezési forma, éltető közeg számomra, olyan, mint a levegő. Beleszülettem egy olyan szerves, élő hagyományba, amelyben ez volt a legtermészetesebb ön- és közösségi kifejezési mód. Énekelek úgy, ahogy ahogy tudok, és úgy ahogy az természetesen jön. A műfaji- és stílushatárok nem fontosak. Úgy vélem, a besorolás, a korlátozó bedobozolás, a műfaji határok meghúzása a zenekiadók, zenetörténészek, marketing szakértők dolga, nem az alkotó emberé.
Egyre tudatosabban kezdtem érdeklődni a népzene más, addig ismeretlen műfajai, dialektusai iránt. Húszévesen indultam első népdalgyűjtő utamra a moldvai csángókhoz Domonkos Pál Péter biztatására. Az egyetemen Ilia Mihály irodalomtörténész lett a mesterem, és elkezdtem Erdélybe járni. Fokozatosan bejártam a Kárpát-medence több vidékét, Erdélytől a Zoboralján át Szlavóniáig. Az archaikus sami joiku műfaja iránti érdelklődésem a finn Lappföldre is elvitt. A népi imádságok kutatásában Erdélyi Zsuzsanna volt a mesterem harmin éven át. A „Hegyet hágék” hangzó anyagának összeállításakor szerkesztőtársa lehettem, és több gyűjtőútra együtt mentünk. Tanultam tőle emberséget is, nem csak néprajztudományt. Sokszor mondta: „ A zsinórpadlásról a nagy rendező azt teszi eléd, akire szükséged van.” Most, ennyi év távlatából értem meg ezt igazán, és látom, hogy kik voltak a segítőim és kik az akadályozóim. Hálás vagyok mindegyiknek. Ma már látom, hogy kézről kézre adtak szakmai pályámon, csakúgy, mint a moldvai csángó emberek a nehéz politikai viszonyok közt titokban végzett népzenei gyűjtéseim idején. Köszönettel tartozom mindannyiuknak: őseimnek, az éneklő, imádkozó parasztasszonyoknak, a tudós mestereknek és tanítóknak egyaránt.
Különböző kultúrákat vizsgálva úgy vélem, hogy a zene antropológiai lényege a szakrális-spirituális kommunikáció és a gyógyítás. Énekesként is ezt tapasztalom. A dalolás segítő szerepének felismeréséből megszületett a Gyógyító Hangok sorozatom. Az első lemez, az Égi hang a népi vallásos hagyományban megélt ünnepek és a régi magyar népdalok, népénekek erejéről szól. A Belső hang pedig a magyar népdaloknak a négy természeti őselemmel való kapcsolatáról, arról, hogy az őselemek bennünk levő energiái hogyan tudnak felszínre törni és megszólalni a magyar népdalok segítségével. Ezt használják leginkább gyógyító céllal, klinikai körülmények között is alkalmazzák anorexia nervosában szenvedő kamaszlányok terápiájában. A Női hang cd azt mutatja, hogy a magyar néphagyományban hogyan élték meg a nőiséget, mit énekeltek a lányok, asszonyok, hisz a női szerepekre való felkészítés kislány korunk óta benne volt a neveltetésben. Azt próbálom átadni a mai magyar nőknek, hogy milyen segítő szerepe lehet az éneknek a hétköznapi életünkben és nagy életfordulóinkon is.
A sorozat záró darabja, a Gyógyító hang összefoglalása mindannak, amit az anyanyelven mondott népdaléneklés segítő, gyógyító szerepéről ma gondolok a legarchaikusabb bájoló imádságoktól az ünnepi áldásokig és a kortárs művészetben való megjelenésig.
Énekesként gyakran külföldi előadókkal zenélhetek együtt egy színpadon. Mindannyiunkat feltölt, ha bele tudtunk merítkezni egymás zenei világába. A zene más kultúrák megismerésének, a kultúraközi kommunikációnak talán a legjobb eszköze, és nagy értékű, ahogy a magyar népdal kapcsolódni tud más népek zenéjéhez. A magyar népdalnak olyan mélyről jövő, őszinte üzenete van, amely meghaladja a szövegértés kérdését, így azok is képesek rezonálni rá, akik nem értik a nyelvünket.
Kodály Zoltán azt mondta, hogy nincs botfülű gyerek és fahangú sem – én is így gondolom. Azt vallom, hogy a művészetoktatást, a művészettel nevelést, a művészet terápiás és kommunikációs szempontjának figyelembe vételével érdemes csinálni. Nem szabadna, hogy az énektanítás görcsöt vagy traumát okozzon a gyerekekben. A terápiás megközelítés azt mondja, bármilyen hangom is van, az a sajátom. Nem az a lényeg, hogy mindenkinél művészi, magas minőséget alakítsunk ki, hanem az önkifejezésben, öngyógyításban, terápiában segítsen.
Ez a felismerés vezetett el az évek óta működő Dalolókör megalakításáig is. A néphagyományból megtanulhatjuk annak segítő, gyógyító lehetőségeit, és alkalmazhatjuk gyermekeink (sőt szüleink) lelki egészégének megőrzése érdekében. Ezt tartom a hagyománypedagógia és a hagyományterápia nagy lehetőségének és felelősségének.
Hang – lélek –hagyomány fogalmakkal leírható ez az életív, melynek minden eleme összefügg és szövi magát életművé. Az énekhang a lélek kiáradása. Vallom, hogy a néphagyományban lévő szerepének megmutatásával kortárs művészetünket gazdagíthatjuk és mai életünket is szebbé, élhetőbbé tehetjük.