1961-ben született Miskolcon. Gyermekként Kazincbarcikán nevelkedett, mert családjának budapesti gyökerekkel rendelkező, anyai ágát kitelepítették, édesapja zempléni volt. A bányászvárosi környezet ellenére polgári nevelést kapott, tizenkét évesen vitték el először a szülei a budapesti Operaházba, itt találkozott elsőízben művészi pályafutásának visszatérő, meghatározó alkotásával: Erkel Ferenc Bánk bán című operájával.

„Nagyon fiatal koromtól fogva festőművész szerettem volna lenni. Eléggé sikeresen indult a gyerekkorom ebből a szempontból. Több gyermekrajzpályázatot nyertem – közte nemzetközieket is –, és már tizenkét éves koromban volt egy kiállításom. Ez azért eléggé jelentős siker volt, és elkezdtem azon gondolkozni, hogy a képzőművészeti főiskolára megyek. Gyerekkoromban eléggé aktív tagja voltam a tokaji művésztelepnek. Ott olyan mestereim voltak, mint Birkás Ákos és Bak Imre, s komoly felkészüléssel teltek a csodás nyarak. Tizenhét éves koromban elkezdett érdekelni az építészet, az építészetnek egy olyan ága, amely a szerkezeteket vette alapul. Akkoriban készült el a müncheni olimpiai stadion, ami valójában egy szerkezeti bravúr. Úgy éreztem, hogy a szerkezeti építészet a legcsodálatosabb dolog a világon.”Tizenhét éves koráig festőművésznek készül, vonzza a művészettörténet, szülei tanácsára azonban a középiskola befejeztével a pályaválasztáskor nem művészeti, hanem mérnöki tanulmányokba kezd. 1986-ban a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán szerez diplomát szerkezet-építőmérnökként, közben egy évig Kijevben tanul, rendszeres látogatója Pesten az egyetem filmklubjának, aminek döntő jelentősége van abban, hogy 2021-ben – immár a mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztosként – elindítja a Nemzeti Filmintézet Egyetemi filmklubhálózat elnevezésű programját, hiszen egyetemistaként személyesen is megtapasztalja annak közösségteremtő és -formáló erejét a felsőoktatásban részt vevő hallgatók körében. „Én azért lettem filmrendező, mert a Műegyetemen volt három filmklub, és egy Buñuel retrospektívbe beleszaladtam, és azt mondtam, hogy ha ilyen filmeket is lehet csinálni, akkor én filmrendező leszek, mert ez csodálatos. A Müpában ezért hoztam létre a Müpamozit.”Műegyetemi diplomaszerzésének évében felvételt nyer a Színház- és Filmművészeti Főiskola film- és tévérendező szakára. A műszaki tudás „mindenkori tevékenységemben sokat segített, hiszen csak első ránézésre van messze egymástól a mérnöki és a filmes szakma. Mindkettő arról szól, hogy az ember megtervez valamit, majd ezt kivitelezi. Ez a folyamat – amikor házról, hídról, vagy bármilyen más építészeti konstrukcióról van szó – meghatározott paraméterekhez kötött. Amikor az ember forgatókönyvet ír, aztán technikai forgatókönyvet, storyboardot, amelyben képenként rajzolja le a jeleneteket, beállításokat, akkor ugyanúgy megadott paraméterek mentén, a megvalósítás minden részletére figyelve tervez, mint egy épület esetében. A kreativitásnak a mérnöki és a filmes munka is fantasztikus formája. A Műegyetemnek kiváló strukturális gondolkodást is köszönhetek, ennek mindegyik tevékenységemben hasznát veszem”. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán az osztályvezetője Makk Károly, évfolyamvezetője pedig Szabó István filmrendezők voltak. Mellettük más tanárai – többek között Illés György és Ragályi Elemér operatőr és Gazdag Gyula vagy Huszárik Zoltán filmrendező – nagy hatással voltak a filmkészítésről való gondolkodására, de mesterének tekinti az őt két féléven át oktató Fábri Zoltán filmrendezőt is. 2017-ben Szerelmeim címmel portréfilmet készített Makk Károlyról, mestere előtt tisztelgett a „Szeretni kell” – Makk Károly 90 című est rendezésével, amelyre a Művészetek Palotája Fesztivál Színházában került sor 2015. december 22-én. Osztályvezetője dramaturgiai érzékenysége, színészvezetői tudása és életszemlélete miatt is meghatározó volt Káel Csaba számára. Ezt a hálát foglalta össze a mester búcsúztatásakor 2017-ben a Fiumei sírkertben elmondott beszédében is: „Tőled, a filmjeiden keresztül tanultunk meg élni.”

A főiskola elvégzésekor a Makk-osztály tagjait a magyarországi rendszerváltozás okozta átalakulások fogadták: az állami kulturális – így a filmipari – szerepvállalás szerkezete és módja is megváltozott. Káel Csaba 1989 és 1991 között a Balázs Béla Stúdió vezetőségi tagja, majd az állampárti rendszer után az elsők között megalakuló, magánkézben lévő, filmgyártással foglalkozó cégnél, a Novofilm Kft.-nél dolgozik 1990 és 1993. Időközben – 1990-ben – részt vesz a londoni East-West Producers Seminar produceri továbbképzésén, ahol tanárai Lynda Myles és David Puttnam voltak. Több mint hatszáz rövidfilm és reklámfilm elkészítésében vesz részt. Az új piaci környezetben a megszokottól eltérő szemléletet hoztak a hazánkban megtelepülő reklámügynökségek, aminek hatására a közönség mozgókép-fogyasztási szokásai is megváltoztak: Káel Csaba huszonnyolc videoklipet forgat ekkoriban. Munkái közül a Bonanza Banzai együttes Valami véget ért című dalához készített videoklip 1992-ben az év legjobbja lett. 1991-ben megalakítja a Happy End reklámügynökséget Wermer Andrással, Csépányi Nórával és Lehmann Kyrával. A reklám- és rövidfilmekre nemcsak filmrendezői pályájának kezdeti gyakorlóterepeként tekint, hanem olyan területként, amely hozzásegítette a marketingszemlélet, a gyártásszervezés és a kulturális menedzsment alaposabb megismeréséhez: „Mi voltunk az első munkanélküli osztály. Korábban minden filmes osztály ment a filmgyárba, ott kezdték a pályát. Mire mi végeztünk, az állami filmgyártás csökkent, ezért adódott, hogy reklámfilmezéssel kezdtünk foglalkozni. A mai korszerű filmezést a reklámfilmeken lehetett megtanulni, ott már storyboardot kellett készíteni, nagyon figyelni kellett a költségvetési fegyelemre, megnézték centire, hogy a díszlet hogy van kihasználva, hogy ha nincs benne, akkor az a rész miért épült meg, jó kis iskola volt. Reklámfilmesként külföldön is dolgoztam. Volt még egy érdekes indíttatás, ’88-’89, a rendszerváltozás, elkezdtem dokumentálni az akkori ellenzék megmozdulásait. Ezt az akkori hatalom nem nagy örömmel fogadta, behívatott a főiskola rektora, hogy telefonáltak a pártközpontból…”A zenekarokkal való filmes együttműködése vezette közelebb a hazai könnyűzenei élethez: így lett 1997-ben a Z+ Magyar Zenetévé alapító executive producere, ahol a magyar tartalmak előtérbe helyezése mellett érvel: „1997-ben létrehoztuk a Z+ zenecsatornát a Warner égisze alatt. A Warner azt akarta, hogy a műsornak tíz százaléka legyen magyar tartalom. Mi azt az álláspontot képviseltük, hogy ennek nincs értelme, mert az nem különbözne az MTV-től. Ötven százalékot akartunk, de azt mondták, nincs annyi magyar zene, mi viszont tudtuk, hogy majd lesz, ha biztosítunk neki felületet. Végül harminc százalékban állapodtunk meg, amit később feltornásztunk negyvenre, aztán pedig annyira, amennyit csak le tudtunk adni. Az ötven százalékot tényleg nem értük el, de magyar könnyűzene egyre több lett. Az adott országból élők ugyanis az ott készült tartalmakra kiemelten kíváncsiak.”

Operarendezéssel 1999-ben debütált Wolfgang Amadeus Mozart Cosi fan tutte című művének szabadtéri előadásával. Az előadásra a Budavári Hilton Hotel Dominikánus udvarában került sor. Első rendezése a Magyar Állami Operaházban 2001-ben Joseph Haydn Aki hűtlen, pórul jár című operája volt Vashegyi György, az Orfeo Zenekar és a Kropf Táncegyüttes közreműködésével. Filmrendezőként azért kezdett az opera műfajával foglalkozni, mert „a vonzalmam mindig megvolt. Ami hozzám legközelebb esik, az a zenedráma, az opera. Ez elég zárt világ, nem volt egyszerű egy filmrendezőnek becsöppenni az operába, akkor, amikor még több nagyszerű operarendező élt. (…) Az opera és a film nagyon hasonló műfajok. Wagner az operáról fogalmazta meg, hogy Gesamtkunstwerk, összművészeti alkotás, de a film is ugyanez. Werner Herzogtól Felliniig mindenkit nagyon vonzott az opera, Zeffirelliről sem dönthető el, hogy elsősorban operarendező vagy filmrendező. Az operarendezések kárpótoltak azért, hogy nem tudtam játékfilmet csinálni, és talán nem is véletlen, hogy azután egy operafilmet csináltam.”A Haydn-bemutatót követő operarendezése Erkel Ferenc Bánk bánja volt 2002-ben. Ugyanebben az évben a Káel Csaba pályáján meghatározó két művészeti ág egy alkotásban találkozott, hiszen 2002-ben készült el Bánk Bán című opera mozifilmje, amit az Oscar-díjas operatőrrel, Zsigmond Vilmossal forgatott az ezeréves magyar államisághoz kapcsolódó ünnepségsorozat részeként, s melyet a Chicago Sun-Times kritikusa „az opera és a film műfajának eddigi legsikeresebb ötvözése” szavakkal méltatott. A jórészt Erdélyben, Jákon, Ócsán, Esztergomban, Visegrádon, Bélapátfalván forgatott film a Katona József drámája és Egressy Béni librettója nyomán született Erkel Ferenc-opera keletkezési idejébe, látványos historikus környezetbe, gazdagon illusztrált képi világba – Csikós Attila terve – helyezi a XIII. századi történetet. Káel Csaba operafilmjében, amely akárcsak korábbi operaházi rendezése, Erkel Ferenc dalművének Nádasdy Kálmán-féle feldolgozását vette alapul. Bánk bánt Kiss-B. Atilla, Gertrúd szerepét Marton Éva, Melindáét Rost Andrea énekli, Tiborc alakjában Miller Lajos, II. Endreként Kovács Kolos, Ottóként Gulyás Dénes, Petur bánként Sólyom-Nagy Sándor jelenik meg, Biberachot Réti Attila formálja meg. A film operatőre az Oscar-díjas Zsigmond Vilmos volt. A produkció zenei anyagát a Magyar Millennium Zenekar és a Nemzeti Énekkar művészei Pál Tamás vezényletével rögzítették. Káel Csaba és Zsigmond Vilmos a legjobb operafilm-adaptáció díját kapta meg a łódźi Camerimage fesztiválon 2002-ben.

2008-tól tanít a Werk Akadémián. 2011. március 17-től a Müpa vezérigazgatója. 2013 és 2020 között a Budapesti Tavaszi Fesztivál és a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál operatív testületének elnöke volt. 2014-től az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia tagja. Közben számtalan dokumentumfilmet és operát rendez. Előbbiek közül kiemelkedik három alkotás: a Bartók Béláról szóló Bartók 2005, a 2007-ben készült, hatrészes dokumentumfilm-sorozat Illés György operatőrről és tanítványairól szóló Mester és tanítványok, a 2013-ban bemutatott, kétrészes Munkácsy, vagy a két évvel később készített, személyes vonatkozású portréfilm Kárpáti György háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázóról (Gyurika – Egy pólós vallomásai). Munkácsy Mihály művészete iránti érdeklődése sem csupán rajongás, a 19. századi festőművészben Káel két művészeti ág egybecsengését látja: „A Munkácsy-képek dramaturgiája lenyűgöző. Érdemes felmenni most a budai Várba, és megnézni a Krisztus-trilógiát. Az embert olyan érzés fogja el, mintha egy történetet látna. Profánul megközelítve egy nagy, színes, szélesvásznú, izgalmasan és nagy művészi erővel megjelenített »mozgóképet«. Ez már önmagában egyfajta »filmes kapcsolat«. Erősek a karakterek, a kompozíciók. Szinte megelevenedik a passió. Érdekes, hogy Munkácsy kora találmányát, az akkori legmodernebb technikát, a fotográfiát is felhasználta munkájához. Sokan szemére is vetették ezt, bár persze nem arra használta a fényképeket, hogy „átfesse” őket, hanem érdekelte a pillanat megragadásának módja és lehetősége.”

Operarendezőként több, mint ötven előadást rendezett, amelyek során többek között olyan művészekkel dolgozott együtt, mint Plácido Domingo, Jonas Kaufmann, José Cura, Leo Nucci, Marton Éva, Ruggerio Raimondi, Renato Bruson, Miklósa Erika, Rost Andrea, Roberto Scandiuzzi, Joseph Calleja, Giuseppe Sabbatini, Komlósi Ildiko, Michaela Kaune, Elena Mosuc, Roberto Saccà, Marcello Giordani, Kurt Rydl, Ramón Vargas, Jevgenyij Nyesztyerenko, Pier Giorgio Morandi, Deborah Voigt, Christoph Eschenbach, Ferruccio Furlanetto. 1999 óta folyamatosan rendez, többek között a Magyar Állami Operaházban, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, a Müpában, az Erkel Színházban, de rendezéseit láthatta a moszkvai Bolsoj Színház, a vilniusi Litván Nemzeti Opera, a Sanghaji Opera, a Torre del Lagó-i 65. Puccini Fesztivál, a Dubaji Világkiállítás vagy az Izraeli Operaház közönsége.

2019. szeptember 1-től a mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztos, vezetése alatt hozták létre a Nemzeti Filmintézetet (NFI). Káel Csaba azzal a vezetői szándékkal vette át a területet elődjétől, a 2019-ben elhunyt Andrew G. Vajnától, hogy „ne pusztán filmszakmáról, hanem mozgóképkultúráról beszéljünk. Andy Vajnát a hollywoodi produceri háttere miatt elsősorban a mozifilm érdekelte, a 21. században azonban ez már kissé arisztokratikus szemléletnek számít. Nyitnunk kell az olyan izgalmas platformok felé, mint a VOD vagy a televízió, amelyek piaci és tartalmi szempontból is uralják az emberek szabadidejét és egy stratégiai egységként, rendszerben kell gondolkodnunk a mozgóképgyártás folyamatairól”.Káel Csaba kormánybiztosi kezdeményezésére a 2020 januárja óta működő NFI új egységben működteti a mozgóképipart: az NFI felel mind a moziforgalmazásra, mind a televíziós és online bemutatásra készülő magyar és magyar részvételű koprodukciós mozgókép tartalmak fejlesztésének, gyártásának, forgalmazásának támogatásáért és külföldi értékesítéséért is. Az NFI támogatásával átlagban évi 25 új mozifilm készült el, és az elmúlt két évben összesen 250 további produkció (tévéfilmek, sorozatok, animációk, dokumentumfilmek) kapott támogatást. Az NFI a világjárvány megjelenésétől kezdve azon dolgozott, hogy a filmipart a lehető legkisebb veszteség érje. A folyamatos pályáztatás mellett az NFI rendkívüli intézkedésként új pályázatokat írt ki, és kidolgoztatta a biztonságos filmgyártás feltételeit, mindennek eredményeként a régióban elsőként Magyarországon indulhatott újra a filmipar 2020 nyarán. Hiánypótló szolgáltatásként az NFI elindította a magyar filmek streaming platformját, a Filmiót, mely széles közönséghez juttatja el a magyar filmkincset és a legújabb alkotásokat. 2021-ben a magyar film 120 éves jubileuma alkalmából az NFI átfogó történeti kiállításon mutatta be „moziverzumunkat” a Ludwig Múzeumban. A kiállítás rekordszámú, több mint 30 ezer látogatót vonzott. Hagyományteremtő céllal indította útjára az NFI a Magyar Mozgókép Fesztivált és a Magyar Mozgókép Díjakat a csodálatos Veszprém–Balaton régióban. Nagy siker volt szeptemberenként az NFI által megrendezett Budapesti Klasszikus Film Maraton fesztivál, melyen évente több mint tízezren vesznek részt. A magyar filmipar fejlesztése és versenyképességének növelése céljával vágott bele az NFI fóti filmgyártó bázisának átfogó fejlesztésébe, mely során ötszörösére növeli a filmstúdiókapacitást. A szakember-utánpótlást és a fiatalok pályaorientációját pályázatokkal és saját kezdeményezésű programokkal is elősegítette a Nemzeti Filmintézet az ágazat további sikeres működésének érdekében.

Káel Csaba rendezte 2010-ben a pécsi Európai Kulturális Főváros projekt megnyitóját. 2011 óta a Müpa vezérigazgatója. Intézményvezetői tevékenységét – alkotói megközelítéséhez hasonlóan – a műfaji sokszínűség és átjárhatóság gondolata határozza meg: „Az elmúlt közel két évtizedben fekete-fehéren bebizonyosodott, hogy ez a nagyszabású kulturális beruházás milyen fontos volt, és milyen hiányokat tudott pótolni a magyar kultúrában. És ami még ennél is lényegesebb: a Müpa léte mennyire helyzetbe tudta hozni az előadó-művészetet Magyarországon. Gondolok itt elsősorban a zenei területekre, de az idők során fokozatosan beléptek a társművészetek is: 2005-ban hat műfajjal kezdte a ház az üzemelést, ez mára tizenkettőre bővült, köztük olyan kuriózumokkal, mint az újcirkusz. Ezen műfajok és az egyes művészek ráadásul nemcsak itthon kaptak ezáltal nagyobb figyelmet, hanem nemzetközi kontextusba is kerültek. A kezdetektől kapcsolatban vagyunk a világ hasonló intézményeivel, sokszor közösen hozunk létre produkciókat, a menedzserek, impresszáriók pedig egyre sűrűbben maguk keresnek fel minket; fontos lett fellépni a Müpában. Ahhoz, hogy ez a folyamat elinduljon, és lépésről lépésre kiteljesedjen, elengedhetetlen volt egy kívül-belül 21. századi előadó-művészeti központ létrejötte. Ilyen régebben azért nem volt Magyarországon – és Európában is csak kevés akad a mai napig –, mert a korabeli polgárság igényeit szem előtt tartó, 19. századi várostervezéseknél inkább a művészeti ágak helyileg is koncentrált szétválasztása volt a jellemző. Azaz az egyik utcában mondjuk a múzeumok, galériák kaptak helyet, a másikban színházak, a harmadikban koncerttermek és így tovább.”

2017-ben Magyarország Érdemes Művésze díjat vehetett át, 2018-ban Magyar Érdemrend középkeresztje polgári tagozata kitüntetésben részesült, 2020-ban Kossuth-díjat kapott. Káel Csabát 2020-ban a „televíziós Oscar-díjként” is emlegetett Nemzetközi Emmy-díjról döntő Televíziós Művészetek és Tudományok Nemzetközi Akadémiája (The International Academy of Television Arts & Sciences) tagjává választották.

[2024]

Párhuzamos életutak