Bazsinka József

Gyermekkor, tanulóévek

Bazsinka József Budapesten született, de Bicskén nőtt fel. Hétéves volt, amikor szüleivel a Budapesttől mintegy 30 km-re nyugatra fekvő településre költözött, mivel édesapját a helyi mentőállomás vezetőjévé nevezték ki. Családjában mindkét ágon több amatőr és hivatásos muzsikus is volt, de zenei indíttatását elsősorban Édesanyjának köszönheti, akire nagy hatással volt nagybátyja, a népszerű operaénekes, Sárdy János. Az ő nyomdokait követve énekesnőnek készült. Végül mégsem lépett zenei pályára, a zene szeretetét azonban maradéktalanul átadta gyermekeinek, és a Kodály-módszer ideájának megfelelően rengeteget énekelt nekik. Lánya, Zsuzsanna, aki hivatásos operaénekes lett, végül beteljesítette a fiatalkori álmokat. Apai ágon is több követendő muzsikus példa akadt. Mindenekelőtt unokabátyja, Bazsinka István harsonaművész, aki évtizedeken át volt a Magyar Állami Hangversenyzenekar tagja. A tubával való ismeretség egy véletlennek volt köszönhető. A hetvenes évek derekán Bicskére érkezett egy muzsikus-házaspár, Sződy László, a Magyar Állami Operaház nyugalmazott trombitaművésze és fuvolaművész felesége, akik úttörő fúvós zenekart alapítottak a városban. A fúvószenekari játék iránt érdeklődő tanulók közül a tizenkét éves Bazsinka Józsefnek fizikai adottságai miatt azonnal egy helikont akasztottak a nyakába, ami a tuba kör alakban hajlított válfaja. E meghatározó találkozást követően egészen az általános iskola befejezéséig, két éven át folytatta alapfokú hangszeres tanulmányait Sződy Lászlónál, akitől szilárd alapokat kapott a rézfúvós játék technikájának elsajátításához. Újabb szerencsés fordulat a pályán, hogy Szabó László tubaművésznek, a Magyar Állami Operaház Zenekara tagjának szülei a kertszomszédságukban laktak. Hazalátogatásai alkalmával Szabó László először csak instrukciókkal látta el gyakorlás közben a kezdő tubajátékost, majd 1976-tól felvette tanítványai közé az akkori Magyar Néphadsereg Zenész Tiszthelyettes-képző Zeneművészeti Szakközépiskolájába. Ez az iskolatípus kimondottan a honvédség fúvószenekarait látta el utánpótlással. Két szerencsés körülmény is elősegítette Bazsinka József harmonikus szakmai fejlődését. Az egyik, hogy az intézmény keretein belül az oktatás, a gyakorlás és a kollégiumi élet egy épületben zajlott, aminek köszönhetően a muzsikus kadétok szigorú napirendje a tanulás mellett korlátlan lehetőséget teremtett a gyakorlásra, és a többi növendékkel való együtt-muzsikálásra. A másik, hogy a közismereti és a szakmai tárgyak egy részét a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (ma Egyetem) gyakorló iskolájának, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolának a tanárai oktatták, akik között számos nagyszerű pedagógus, gyakorló művész és elméleti oktató volt, mint Csapó Gyula, Dukay Barnabás és Tihanyi László, kiváló kortárs zeneszerzők, míg a hangszeres tanárok 90 százaléka a Magyar Állami Operaház zenekari művésze volt.

Egy másik Szabó László – az előző névrokona – szintén fontos tanáregyéniség volt Bazsinka József életében a középiskola keretei között. id. Szabó László, a Magyar Állami Operaház nyugalmazott első trombitása kamarazenét tanított, és öt esztendőn át a reneszánsztól a kortárs zenéig a műfaj repertoárjának széles skáláját ismertette meg tanítványaival. Folyamatosan kapcsolatban állt a nyolcvanas évek legjelentősebb kortárs magyar zeneszerzőivel. Ennek köszönhetően növendékei közreműködésével a Magyar Rádió számára számos, úgynevezett „Z” stúdiófelvétel készült a patinás Hatos és Huszonkettes Stúdióban, amelyek mind a mai napig mintaértékűek a következő muzsikusgenerációk számára. Többek között id. Szabó László pedagógiai és művészi elhivatottságának köszönhető az is, hogy már a középiskolában nyilvánvalóvá vált a fiatal Bazsinka József számára, hogy a kamaramuzsikálás egyenrangú a szólista feladatokkal, és meghatározó hatással van a szimfonikus zenekari játékra. A Farkas Antal vezette iskolai fúvószenekar hasonlóan tág perspektívát kínált a növendékek számára. Farkas Antal ugyanis kollégájával, Keil Ernővel együtt hasonlóan széles merítésű zeneirodalommal ismertette meg az együttes tagjait: nemcsak indulókat, hagyományos katonazenekari kompozíciókat adtak elő, hanem rengeteg átiratot, ami által repertoárismeretük egyre bővült. Ennek keretében kerülhetett sor Bazsinka József első szólista fellépéseire is, a fúvószenekarral kísért szólókompozíciók révén. További inspirációt jelentettek a Budapesten is fellépő, neves együttesek és híres szólisták – mint pl. Maurice André trombitaművész – élő hangversenyei, amelyekre sokszor csak szigorú katonai fegyelem megsértése árán, titokban igyekezett diáktársaival személyesen részt venni.

Az öt év alapos képzési időszak elteltével nem volt könnyű kiválni a Néphadsereg kötelékéből, amely nem kevés anyagi áldozatot fordított a zenész tiszthelyettesek minél magasabb szintű kiképzésére. Bazsinka József volt az első, akinek ez tanára – Szabó László – segítségével, honvédségi engedéllyel mégis sikerült, annak köszönhetően, hogy a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola akkori rektor-helyettese, továbbá a rézfúvós tanszék vezetője levélben kérte elengedését az akkori Magyar Néphadseregtől. Innen már nem vezetett visszaút – jóllehet visszavárták –, hiszen másodéves egyetemi hallgatóként felvételt nyert a Magyar Állapi Operaház Zenekarába, amelynek egészen 1993-ig, több mint egy évtizeden át volt szóló tubása.

Zeneakadémiai tanulmányai idején további meghatározó művész-tanár egyéniségek segítették pályája kibontakozását. Főtárgy-tanára, Dr. Ujfalusi László a Magyar Állami Operaház egykori tubása volt, akitől mindenekelőtt a hangszer hangszínének minősége és egyöntetű, tömör matériája iránti igényességet sajátította el. Rajta kívül Steiner Ferenc volt rá meghatározó hatással, akinek e hangminőség technikai megvalósításában nyújtott útmutatását máig köszöni, és akinek később a Magyar Állami Operaház Zenekarában kollégája is lett. Szűts Zoltán trombitaművésztől - szintén az akkori Magyar Állami Hangversenyzenekar egykori tagja -, pedig a kamaramuzsikálás minden apró részletre kiterjedő, minuciózus gondosságát és a kifejezés esztétikájának tömör megfogalmazását tanulta meg.

Pályakezdés, versenygyőzelmek

Bazsinka József első nemzetközi sikerét nem sokkal szakirányú középfokú tanulmányainak megkezdése után aratta. 1978-ban a Zeneművészeti Szakközépiskola fúvós szextettjével megnyerték a Concertino Praha elnevezésű nemzetközi ifjúsági zenei versenyt, amelyen a zsűri a beküldött rádiófelvételek alapján határozta meg a helyezések sorrendjét. Ezt követően az együttes teljesítményét versenyen kívül itthon több alkalommal is Nívódíjjal ismerték el.

1982-ben, a dél-magyarországi határvárosban, Barcson rendezett I. Barcsi Nemzetközi Rézfúvós Zenei Táborban ért el I. helyezést a főiskolai hallgatókból alakult Anonymus Rézfúvós Kvintettel. A Barcsi Nemzetközi Rézfúvós Zenei Tábor Bauer Vendel helyi zeneiskolai igazgató kezdeményezésére jött létre, és több mint egy évtizeden át rendkívül eredményesen működött. Ez alatt a bő egy évtized alatt olyan nemzetközi elismertségre tett szert, hogy nyaranta a műfaj legnevesebb külföldi rézfúvós együtteseit és szólistáit látta vendégül, akik a hangversenyeken túlmenően mesterkurzusokat is tartottak, továbbá részt vettek a versenyek zsűrijében. Philipp Jones, Guy Touvron francia trombitaművész, Dietrich Unkrott a berlini Komische Oper tubaművésze és Timofei Dokschitzer a moszkvai Bolsoj Színház trombitaművésze fordult meg mások mellett a táborban. A nemzetközi rézfúvós zenei életben jelentős presztízsnek örvendő barcsi rézfúvós tábor működésének sajnálatos módon a horvátországi háború vetett véget 1993-ban.

Ugyanebben az évben Bazsinka József külföldön is első helyezést ért el az Anonymus Rézfúvós Quintett tagjaként, az olaszországi Anconában rendezett Nemzetközi Fúvós versenyen, ahol együttesével a rézfúvós kategória, és abszolút kategória első díját is megnyerte.

1986-ban, ugyancsak az Anonymus Rézfúvós Quintettel lett első a franciaországi Narbonne-ban, a Maurice André versenyen, amelynek díjai között szerepelt egy közös fellépés a világhírű francia trombitaművésszel.

Szóló kategóriában 1984-ben a cseh határ közelében fekvő, zenei életéről és hangszerkészítő iparáról híres, szászországi Markneukirchen Nemzetközi Zenei Versenyén lett második helyezett, majd 1992-ben, már a két Németország egyesülése után ugyanitt harmadik díjat is nyert. Három évvel később, 1995-ben Európán kívül ért el ismét jelentős eredményt nemzetközi versenyen, Sydney-ben, a Tubamánia Nemzetközi Tubaverseny II. díjának elnyerésével.

Zenekari művész

Bazsinka József nagyon fiatalon, másodéves főiskolai hallgatóként lett a Magyar Állami Operaház zenekari művésze, ahol még alkalma volt együtt muzsikálni néhány korábbi tanárával. Hangszeres tanulmányait tekintve ekkor már harmadéves volt, mivel főtárgyból rögtön a második évfolyamra nyert felvételt. A zenekari- és a kamaramuzsikálást, továbbá az egyre gyakoribb szólista felkéréseket azonban nehéz volt a főiskolai órabeosztással összeegyeztetni, ezért hamarosan engedélyezték számára, hogy egyéni tanrend alapján folytathassa felsőfokú tanulmányait. Zenekari muzsikusként alkalma volt az 1980-as évek meghatározó nemzetközi és magyar kiválóságaival együttműködni. Többek között Lamberto Gardelli, Giuseppe Patane, Rico Saccani, Kórody András, Mihály András, Lukács Ervin, Erdélyi Miklós, Medveczky Ádám karmesterekkel, az énekesek közül pedig Luciano Pavarottival, Placido Domingóval, Ilosfalvy Róberttel, Simándy Józseffel, Melis Györggyel, Sólyom Nagy Sándorral, Gregor Józseffel, Kincses Veronikával, Tokody Ilonával, és nem utolsósorban operaénekes húgával, Bazsinka Zsuzsannával. Az Operaház zenekarában szerzett tapasztalatait később egy nemzetközi színvonalú hangversenyzenekarban is remekül tudta kamatoztatni. 1992 nyarán szerződött a Budapesti Fesztiválzenekarhoz, amelynél már a megelőző évben is rendszeresen közreműködött, és amelynek azóta is állandó tagja. A Fesztiválzenekarral szezononként több mint hetven hazai és ötven külföldi koncerten működik közre, a világ legjelentősebb koncerttermeiben, mint a New York-i Lincoln Center és a Carnegie Hall, a londoni Proms a Royal Albert Hallban, az amszterdami Concertgebouw, a hamburgi Elbphilharmonie, a Berlini Filharmónia, a bécsi Musikverein koncertterme, a Milánói Scala színházterme vagy a tokiói Suntory Hall. Emellett számos rangos európai zenei fesztiválon lép fel rendszeresen együttessel, többek között Edinburghban, Spoletóban, Ravennában, Luzernban, Salzburgban és Badkissingenben.

A hangszer fejlődéséből következik, hogy zenekari repertoárjához elsősorban a XIX-XX. századi későromantikus és modern, valamint kortárs szimfonikus alkotások tartoznak, mindenekelőtt Piotr Csajkovszkij, Mogyeszt Musszorgszkij, Antonín Dvořak, Richard Wagner, Anton Bruckner, Gustav Mahler, Richard Strauss, Dohnányi Ernő, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Maurice Ravel, Claude Debussy, Igor Sztravinszkij, Szergej Rachmaninov, Szergej Prokofjev, Dmitrij Sosztakovics, John Paul Corigliano, Leonard Bernstein, Ligeti György, Eötvös Péter, Kurtág György nagyzenekari művei.

A Budapesti Fesztiválzenekar tagjaként több díjnyertes lemezfelvételen is közreműködött. Ezek közül kettő Gramofon díjat nyert, egyet pedig a rangos Grammy-díjra jelöltek.

A Fesztiválzenekarban töltött több mint három évtized során számos világnagysággal működött együtt. Csak alegjelentősebbeket említve közülük: Solti György, Kurtág György, Yehudi Menuhin, Kocsis Zoltán, Schiff András, Jukka Pekka Saraste, Dmitrij Kitajenko, Robin Ticciati, Marek Janowski, Pincas Steinberg, Joshua Bell, Emanuel Ax, Alexander Toradze, Kiri Te Kanawa, Leonidas Kavakos, Gidon Kremer, Szergej Krilov, Alsop Pogostkina, Lendvay József, Takács Nagy Gábor – és természetesen az együttes alapító-vezető karmestere, Fischer Iván. Ezek a nagyszerű muzsikus-egyéniségek nagy hatással voltak rá, csiszolták zenei ízlését és kifejezőkészségét, továbbá fejlesztették szólista, kamaramuzsikusi és tanári képességeit, szemléletét.

A hazai legnevesebb zenekarok mellett, mint a Magyar Rádió Zenekara, a Magyar Állami Operaház Zenekara és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, közreműködik olyan neves külföldi együttesekben is, mint a Berlini Rádió Zenekara, a Bajor Rádió Zenekara, a permi MusicAeterna Szimfonikus Zenekar vagy a Zágrábi Filharmonikusok, aminek köszönhetően alkalma volt együtt dolgozni többek között Kent Naganóval, Eötvös Péterrel, Sylvain Camberlinggel, Friedrich Cerhával és Emilio Pomaricóval. Legutóbbi felkéréseit a nemrég alakult Utópia Zenekartól kapta, amelynek alapítója Teodor Currentzis harminchárom ország legkiválóbb muzsikusait hívta meg együttesébe.

Szólista karrier, lemezfelvételek

Bazsinka József szólista karrierje szintén nagyon korán, még tanuló éveiben elkezdődött. Ekkor általában fúvószenekari kísérettel volt alkalma előadni olyan rövidebb előadási darabokat, amelyek többnyire valamilyen más hangszerre komponált karakterdarabok átiratai voltak. Az igazi szólista karrier azonban a Zeneakadémián vett lendületet. 1982-ben akusztika tanára, Dubrovay László zeneszerző felkérte, hogy az óráján mutassa be azokat az újonnan kifejlesztett technikákat, amelyek által az akusztikus hangszerek rendhagyó megszólaltatásával különleges zenei effektusok hozhatók létre. Ettől kezdve számos kortárs kompozíció bemutatóján működött közre, illetve rögzítette azokat rádiófelvételre. A Magyar Rádió akkori zenei lektora, Lendvay Kamilló, maga is zeneszerző volt, aki különös előszeretettel viseltetett a jazz-muzsika és a fúvós zene iránt. Neki köszönhetően a nyolcvanas évek első felében számos kortárs zeneszerző fúvós hangszerekre komponált műveiből készített felvételt a Magyar Rádió. Bazsinka József előadói képességei több kortárs magyar zeneszerzőre is inspirálóan hatottak. Bogár István az ő diploma-hangversenyére hangszerelte meg fúvós zenekari Tubaversenyét szimfonikus zenekarra. Hidas Frigyes Tubaversenyének ugyan nem ajánlottja, de jelentősen közreműködött a kompozíció megalkotásában: a az ősbemutató és az első lemezfelvétel egyaránt a nevéhez fűződik. Dubrovay László több művét is neki ajánlotta, Láng István pedig Aria di coloratura című darabját komponálta számára. Az említettek mellett Dukay Barnabás, Csemiczky Miklós, Reményi Attila és Rózsa Pál is írt részére darabot.

Szólistaként az 1980-as évek óta koncertezik rendszeresen Európában és Ázsiában. Fellépett többek között a Budapesti Fesztiválzenekarral, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával, a Taiwani Nemzeti Szimfonikusokkal, a Taiwani Nemzeti Fúvószenekarral, a Győri és a Szombathelyi Szimfonikusokkal, továbbá a Budapest Symphonic Band-del. CD-re rögzítette Bogár István, Hidas Frigyes, Kőműves János tubaversenyeit, valamint Dubrovay László Hármasversenyének szimfonikus és fúvós zenekari változatát, valamint Kettősversenyét.

1996 és 2010 között négy szóló CD-felvételt adott közre. Az ötödik, „Letters” című önálló lemeze jelenleg kiadás alatt van. 1996-ban jelent meg a Waves, 2001-ben a French Connection című felvétel, utóbbi kortárs francia szerzők tubára komponált műveiből, mindkettő világelső felvételként (first recording), amelyek nagy sikert arattak a hanglemez-piacon. 2004-ben a Viola da Tuba című lemez készült el Johann Sebastian Bach viola da gambára írt szonátáinak Bazsinka József által készített átirataiból. 2010-ben pedig Piano Version címmel adott ki önálló CD-t.

A Magyar Rádió számára 1997-ben rögzítette Dubrovay László Hármas-versenyének fúvószenekar-kíséretes verzióját, a 2010-es években pedig a Szerző Concerto két tubára című kettősversenyét vette fel, amelynek ajánlása neki és korábbi tanítványának, Szentpáli Rolandnak szól. A Magyar Rádió szólistájaként rendszeresen vett fel kortárs tuba- és kamaraműveket. A Budapest Symphonyc Band-del Magic Potion címmel adott ki lemezt Hidas Frigyes Tubaversenyéből. Az együttes másik lemezén pedig Bogár István Tubaversenyének fúvós zenekari verziója szerepel. Kőműves János szerzői lemezén az „Une Rhapsodie Basse” című tubaversenyt szólaltatja meg vonószenekari kísérettel.

Számos tuba-szimpóziumon vett részt Európában és az Egyesült Államokban szólistaként és zsűritagként egyaránt: Chicagoban, Riva del Gardán, Linzben, Budapesten és Zsámbékon.

Kamaraművészként 1982-ben növendéktársaival alapítója volt az Anonymus Rézfúvós Kvintettenek, amelynek 1992-ig volt tagja. 1993-tól a Budapesti Fesztiválzenekar Rézfúvós Együttesének, 1997-től pedig a Magyar Rézfúvós Kvintettnek is tagja. Közel három évtizedes szakmai együttműködés fűzi állandó kamarapartneréhez, Irina Ivanyickaja zongoraművésznőhöz.

1990-ben az Anonymus Rézfúvós Kvintettel jelent meg első lemezfelvétele (ABQ), amelyen kamaraművészként működik közre. 1995-ben az Intermoduláció együttessel vette fel Tihanyi László „The Silence of Wind” (A szél csendje) című művét, a Pro Brass Együttessel pedig 1997-ben az A la Cart és az In Memoriam Bruckner című felvételt rögzítette. Ugyanebben az évben jelent meg Drachenkampf című CD-je is, az Anonymus Rézfúvós Kvintett tagjaként. 2001-ben pedig a Magyar Rézfúvós Együttessel készített felvételt.

Vendégként számos neves hazai és európai kamaraegyüttessel lép fel rendszeresen, mint a Klangforum Wien Ensemble, Ensemble Risonanze Erranti, Pro Brass Ensemble, UMZE, Intermoduláció Együttes, Brummadza Tubakvartett, Magyar Harsona Együttes. A Klangforum Wien Együttes évenként visszatérő vendégművészeként számos rangos nemzetközi fesztiválon működött közre eddig Olaszországban, Németországban, Svájcban és Ausztriában.

Szakmai elismerések, kitüntetések

1976-1981 között, még a Magyar Néphadsereg Zenész Tiszthelyettes-képző Zeneművészeti Szakközépiskolájának növendékeként a kortárs magyar rézfúvós kamarazene tolmácsolásáért az Intézmény kamaraegyüttesével Nívó Díjban részesült.

Művészi munkásságát 1996-ban Liszt Ferenc-díjjal ismerték el. Pedagógiai tevékenységével pedig 2019-ben habilitációs fokozatot nyert a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán. Előadásának címe: Az effektusok szerepe a kortárs tubairodalomban. 2022 decemberében a Budapesti Fesztiválzenekar Harmónia díjában részesült az együttesnél töltött három évtizedes művészi munkájának elismeréseként.

Tanítványok, következő generációk

Bazsinka József pedagógiai működését is nagyon korán, még főiskolai hallgatóként kezdte meg. 1984-ben, mindössze huszonkét esztendősen egykori tanárát, Szabó Lászlót helyettesítette a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, aki a Magyar Állami Hangversenyzenekar tagjaként külföldi koncertkörúton vett részt. Ettől kezdve egészen 1990-ig volt Szabó László asszisztense a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, ami egyúttal a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Gyakorló Iskolája is. Itt később, 1990-től 1992-ig önálló osztályt vezetett. Szakközépiskolai tanári tevékenységét 1992-ben megszakította, mert összeegyeztethetetlennek bizonyult a Budapesti Fesztiválzenekarban betöltött zenekari művészi feladataival, továbbá a szólista- és kamaraművészi feladatokkal. Ezt megelőzően azonban rendszeresen részt vett Mel Culbertson franciaországi és spanyolországi mesterkurzusain. 1983-1986 között még növendékként, ezt követően pedig asszisztensként. Ekkor ismerte meg személyesen Roger Bobót is. 1989-től Culbertson mellett önálló kurzusokat is tartott.

2000-ben tért vissza ismét a rendszeres szakiskolai tanításhoz, a Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskolában, amelynek nyolc éven át volt tubatanára. 2009-től magasabb szinten, felsőfokon folytatta tanári tevékenységét, kezdetben, mint óraadó tubatanár a Pécsi Tudomány Egyetem Művészeti Kara Zeneművészeti Intézetében. 2019-ben ugyanitt habilitált, és 2021-ben adjunktussá nevezték ki. Ugyanezen év novemberétől bízták meg a Rézfúvós és Ütőhangszer Tanszék vezetésével. 2022-ben egyetemi docensi kinevezést kapott.

A Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara Zeneművészeti Intézetének egyetemi oktatójaként 2009 óta több tuba szakos hallgató szakdolgozatának volt konzulense. A harsona és trombita tanszak végzős hallgatóinál pedig rendszeresen lát el konzulensi és opponensi feladatokat, részt vesz a szakdolgozatok és portfoliók értékelésében. A Zeneművészeti Intézet által benyújtott jazz szakindítási anyagban a rézfúvós tárgyakhoz kapcsolódóan tantárgyfelelősként működött közre, valamint a jelenleg folyó képzésekben is (előadó-művészet alapszak, valamint osztatlan zenetanári mesterszak) is tantárgyfelelősi feladatokat lát el. 2022 őszétől a Művészeti Kar Doktori Iskolájában hat doktorandus hallgató témavezetője. Az intézmény vizsgáin rendszeresen elnököl.

Tubaművészként az 1980-as évek közepétől rendszeresen tart mesterkurzusokat több spanyolországi (Villanove di Castellon, Granada, Barcelona, Gijon, Oviedo) és oroszországi városban (Moszkva, Szentpétervár, Perm), valamint Franciaországban (Lyon), Nagy-Britanniában (Manchester) és Horvátországban (Groznian), Portugáliában (Porto), Kínában (Peking, Hong Kong), Taiwanon (Taipei, Kaoshiung), Dél-Koreában (Szöul), az Egyesült Államokban (New York, Bard College), Brazíliában (Sao Paolo) és Argentínában (Buenos Aires). Magyarországon is több mesterkurzust tartott: Hajdúböszörményben, Tiszafüreden, Bicskén, Gödöllőn, Pakson, Szegeden, Győrben, Pécsett, Debrecenben, Piliscsabán, Barcson és Budapesten. Egykori tanítványai megtalálhatók a legnevesebb hazai és külföldi zenekarokban. A későbbi generációk pedig fúvószenekarokban, vagy tanárként helyezkedtek el. A pálya ugyanis rendkívül telített. Egy szimfonikus zenekar egyetlen tubást foglalkoztat, aki általában 30-40 évig tölti be a posztot. Mesterkurzusokon azonban növendékének mondhatta az ország szinte valamennyi jelenleg is aktív hazai amatőr és professzionális tubását.

A Fesztiválzenekarnál több mint egy fél évtizede a tehetségkutató-ösztönző program koordinátora.

Négy gyermeke közül két nagyobb fia is folytatja a szakmai tradíciót. Legidősebb fia, ifj. Bazsinka József Junior Prima-díjas tubaművész, rendszeres közreműködője a Klangforum Wien Együttesnek, az Ensemble Recherche-nek és alapító tagja az In Medias Brass együttesnek. 2015 óta tanít, jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Intézetének adjunktusa. Doktori tanulmányait 2018-ban fejezte be. Előadóművészi és pedagógiai tevékenysége mellett az MTVA Bartók Rádiójának, illetve a Libretto című tévéműsornak műsorvezetője. Másik fia, Bazsinka Mihály cselló- és klarinéttanulmányok után jazz szaxofon szakon végezte el a Hágai Királyi Konzervatóriumot John Rocco növendékeként, majd ezt követően a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem mesterszakán diplomázott Borbély Mihály és Elek István irányításával. Amellett, hogy szabadúszó előadóművész, és a Bazsinka Mihály Quartet alapítója, a Duna Televízió egyik vallási műsorának szerkesztője is. A két fiatalabb gyermek sem került távol a művészettől: mindketten a néptáncot választották élethivatásul.

Bazsinka József hat unokája közül a három nagyobb már megkezdte zenei tanulmányait, egyelőre zongorán. Közülük a legidősebb, Barnabás, kivételesen sokoldalú zenei tehetség, aki remélhetően ígéretes folytatója lesz a Bazsinka-család immár négy generáción átívelő muzsikus hagyományainak.

[2024]