Herczeg Ágnes

Indító gondolatok

Herczeg Ágnes 1984-ben szerzett okleveles táj- és kertépítész diplomát a Budapesti Kertészeti Egyetemen. Akkoriban – néhány neves előd kevéssé ismert tevékenységét leszámítva – jóformán nem volt köztudott a tájépítészet Magyarországon. Sem, mint fogalom, sem, mint szakma. Ági friss diplomásként és szakmagyakorlóként hamar felismerte, hogy a tájépítészet társadalmasítása, szakmai egyenjogúságának megteremtése csak alulról jövő kezdeményezések, civil és szakmai összefogások formájában valósulhat meg. Ráébredt arra, hogy a tájépítészetet Magyarországon először is mindenki számára érthetően kell megalkotni, be kell építeni a köztudatba; kis túlzással azt is állíthatnám, hogy a nem euklidészi geometriát megteremtő matematikus zseni Bolyaihoz hasonlatosan fogalmazta meg, hogy a tájépítészet tekintetében is a semmiből kell egy új, más világot teremteni.

A felismerés és a tenni akarás hatására olyan szellemi műhelyt hozott létre társaival az 1990-es évek elején, amely a magyar tájépítész szemléletet gyökereiben meghatározta, s amely követők sokaságát csiszolta fényesre. Ennek a szakmai műhelynek – a Pagony Táj-és Kertépítész Irodának – ma is érvényes az üzenete: „az ember feladata az, hogy visszataláljon természeti környezetébe, ott közösségre leljen, megérezze saját felelősségét.”

Herczeg Ágnes tájépítész vezető tervező, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, Tájépítészeti, Településtervezési és Díszkertészeti Intézet Kertművészeti és Kertépítészeti Tanszékének docense, a Pagony Táj-és Kertépítész Iroda alapító társ-ügyvezetője. A Magyar Kertörökség Alapítvány és az Ars Topia Alapítvány elnöke. Számos hazai és nemzetközi szakmai szervezet tanácsadója és kurátora. A történeti kertek műemléki szakértője, fő kutatási és oktatási területe a kertművészet történet, a táji- és kertörökség. Számos országos jelentőségű, díjazott tájépítészeti alkotás tervezője. A Székelyföldi Fürdő- és Közösségépítő Kaláka mozgalom szervezője. Az erdélyi tájépítészet és kertművészet oktatásának, kutatásának és alkotásának kezdeményezője és gyakorlója. Számos könyv, konferenciakötet, cikk írója és szerkesztője, hazai és nemzetközi konferenciák és kiállítások szervezője, résztvevője.

Emlékek, gyökerek

Ágnes kert és tájértelmezése gyermekkori tájélményeire, a gyermekkor képi világára vezethető vissza. A gépészmérnök édesapa munkahelyének „rozsda-miliője” a kis konyhakerttel és nagy sárgabarackfával, mint egy ipari-urbánus-természeti környezet egyvelege jelentett elsődleges inspirációs forrást számára ebben a tekintetben.

Gyermekkori képek, családi gyűjtemény

Ehhez kapcsolódnak a nagyszülőknél szerzett nyár-élmények: a Vértesnek és a móri borvidéknek a sajátos, karszterdős táji karaktere, a tágas Gyergyói-medence a fiatal Marossal és a környező Görgényi- és Kelemen-havasokkal, valamint az itt élő székely közösség gazdálkodási hagyományai, amelyek együttesen formálták Ágnes egyedi, Kárpát-medencei tájszemléletét. Mindezt későbbi egyetemi tanulmányainak, illetve mestereinek hatására csiszolta tovább.

Egyetemistaként Baloghné Ormos Ilona és Mőcsényi Mihály szakmai és emberi tanításait tartotta példaértékűnek. A tájépítész szakoktatás kötelezettségei és szépségei mellett ezekben az években egy olyan szellemi körbe keveredett, amely Makovecz Imréhez, Kálmán Istvánhoz és Kampis Miklóshoz kapcsolódik. Személyes világképének alakulásában és szakmai ambícióinak fenntartásában is sokat jelentett ez az antropozófiai alapokon nyugvó szellemi kapcsolat, amely a magas szintű mesterségbeli tudás és műhelyvezetési készségek elsajátításában is segítette. Évtizedeken át sorosan kapcsolódott a Kós Károly Egyesülés munkájához, Jochen Bockemühl Dornach-i Szellemtudományi Központ Természettudományi Szekciójának nyári műhelymunkáiba.

Ugyanakkor a Kárpát-medence történeti kertemlékei – például a Margit-sziget, a tatai Angolpark, az alcsúti kastélykert, vagy Eszterháza magára hagyott hatalmas barokk-rokokó kertje – továbbá Európa ikonikus kertművészeti alkotásai – például a granadai Alhambra kertje, vagy a Mátyás királyt is inspiráló itáliai Medici kertek – nagyon erős hatást gyakoroltak Ágnes szakmai szemléletére, hitvallására. Ezeket a helyszíneket végig látogatva vált számára egyértelművé, hogy valamit mi itt a Kárpát-medencében elvesztettünk a 20. század folyamán, és hogy valamilyen módon kötelesek vagyunk ezt az emlékezetet mégis előbányászni: foglalkoznunk kell történeti kertjeinkkel.

Történelmi távlatokban nézve a 16-17. századi magyar nagyasszonyoknak, nemes asszonyoknak a példája, amely számára nőként is, alkotóként is nagyon fontos. Őket tartja – Lorántffy Zsuzsannától, Bornemisza Annán át egészen napjainkig – a mindennapi, működőképes, minőségi életforma, és a magyar kulturális felelősségtudat megteremtőinek, akik bázisai volta a magyar tájkultúrának is, mind a megőrzés, mind a tanítás – mai szóhasználattal élve a környezeti nevelés – tekintetében. A külföldi mesterek közül kiemelkedő minta számára Gertrude Jekyll, akit a művészi kerttervezés és a növényalkalmazás példaértékű mesterének tart.

Firtosváralja, Kilátó, 2006. Székelyföldi Fürdő- és Közösségépítő Kaláka

Ars Topia Alapítvány fotógyűjteménye, 2010

Alkotói hitvallás

Sokrétű fizikai és szellemi tapasztalásainak és éber megfigyeléseinek hatására a tájértelmezésnek, a tájszemléletnek és a természeti világ megismerésének egy olyan kulcsát fedezte fel, amelynek egyik forrása a természet és a goethei természetszemlélet által nyújtott világkép, a másik pedig az ember és a természet kapcsolata, az embernek a természetet átalakító, formáló, tájalakító tevékenysége.

Természetművészeti akció: „A hely” – részlet, Tündérszikla, Herczeg Ágnes

Fotó Kormos Borbála, 2018

Meggyőződése, hogy a táj alakítása, a kertek művelése, a kertművészet kulturális, szellemi és művészeti tevékenység, az egyén és a közösség életének elválaszthatatlan része.

Ági szerint a kertművészet lényege, hogy a növényvilágnak a természeti aspektusai mellett annak művészi vetületeit – a levél- és ágformák, virágszínek és -illatok, termések és habitusok kompozicionális szerepét – is megmutassa, kiemelje, mindennapi életünk részévé tegye. Maga a kert is, mint művészeti alkotás, valahol ebből a kettős természeti-művészeti egységből tevődik össze, amelyhez egy adott hely adottságai, filozófiája társul.

Vadalmafa a Kárpát gerincen

Fotó: Herczeg Ágnes, 2020.

Célkitűzése, hogy a társadalom világképébe hangsúlyosan és értelmezhetően megjelenjen (visszatérjen!) – a korszellemmel összefüggésben – hogy minden cselekedetünk alapja a táj. Épp ezért munkásságában a táj, a kert szellemi, lelki és fizikai egységéből kiindulva olyan fogalmakhoz és kérdésekhez kapcsolódóan alkot, amelyek segítenek a szakmák gyakorlati világának tudatállapotát egy saját megfogalmazása szerint „kozmoökológiai-szociális” gondolkodás felé irányítva tágítani.

Ágnes prioritásnak tartja a társadalmi szemlélet formálását. Gondolataival, munkáival ráébreszt arra, hogy ma, amikor minden harsog a környezeti- és klímakatasztrófától, a Föld végóráitól való fenyegetettségtől és az ember kártékonyságának hangsúlyozásától elsősorban a szociális élet beteg. Egy pozitív jövőkép szerinte a lét kérdéseinek és a korszellem összehangolásával lehetséges. Hangsúlyozza, hogy helyben kell gondolkodni, az egyén és a közösség szintjén, nem a globális, gyökértelen elvek nyomán, a helyből kell kiindulni, az adott táj kultúrájából és az egyetemes értékek tiszteletével és egyéni felelősségvállalással segíteni és cselekedni a természeti, a társadalmi és a környezeti változások hatásának szerves, egyensúlyban tartását, biztosítva az élet folytonosság.

Havasi rét; Műhelymunka, Kesselyák Rita, Herczeg Ágnes

Fotó Herczeg Ágnes, 2018

Szakmai habitus

Ági szakmai tevékenysége sokrétű. Munkái – talán épp fenti motivációiból kiindulva – kapásból felismerhetők, különlegesek, szerethetők. Amit ő csinál semminek nem a másolata. Művészetének egyedisége és mélysége páratlan a hazai tájépítészetben. De számára sosem elég az, hogy művészi legyen, mindig arra törekszik, hogy tanítson, neveljen. Minden Herczeg Ágnes alkotás újrakezdi a dialógust a természettel. Vagy inkább jelzi, hogy egy pillanatra sem lépett ki a párbeszédből.

Közösség, táj, haza. Három kulcsfogalom, amely Ági hivatástudatát számomra összefoglalja. Munkái a műszaki, művészi vagy ökológiai tartalmakon túl reagálnak mindazokra a láthatatlan, tapinthatatlan erőkre és összefüggésekre, amelyek a tájat évszázadokon keresztül alakították: társadalmi konfliktusokra, emberek közötti kapcsolatokra, történelmi eseményekre és személyiségekre, a való élet és a filozófia kérdéseire. Pályafutása kezdeteitől fogva következetesen a helyi közösségekkel és a helyi közösségekért dolgozott, szerte a Kárpát medencében: Taliándörögdön vagy Balatonfüreden, Tokaj-hegyalján vagy Tihanyban, Budapesten vagy Iszkaszentgyörgyön, Lázárfalván, Homoródkarácsonyfalván vagy éppen a nagyapai örökséget is jelentő gyergyói tájban.

Táji léptékű tervezés

Ágnes átfogó munkássága lassan négy évtizedet tesz ki. Ezalatt gyakorlatilag a tájépítészet összes szakterületén vagy szakágában dolgozott. Munkáiban meghatározó szerepet kaptak a térségfejlesztési feladatok, amelyek elsősorban a vidéki Magyarországhoz láncolták őt. Egyik első ilyen munkája egy fiatal csapat alkotta nyertes tervpályázat eredményeképpen a Pécselyi-medence természeti-táji felmérése és fejlesztése volt. Erre figyelt fel Vásárhelyi Judit, a Független Ökológiai Központ vezetője, aki felismerte az ökológia és a térségfejlesztés között rejlő összefüggéseket. Ez a találkozás vezette Ágnest a ’90-es évek legelején egy a Balaton-felvidék és a Bakony találkozásánál lévő kis medencébe, ahol elsőként készítették el több éves munka eredményeként a Dörögdi-medence tájfejlesztési stratégiája című munkát. Ma már szinte elképzelhetetlen az akkori munkamódszer, amely során heteket töltöttek terepen, megismerve az ott élő embereket, a táj történetét, kultúráját, a közösségi együttműködési módozatokat. Akkor tudatosodott benne, amiről otthon, gyerekkorában hallott, hogy milyen drámai folyamatok zajlottak el, amikor a háború után államosították a földterületeket, hogy a kényszer téeszesítés mit is jelentett a magyar tájkultúrának a felszámolásában, és magának a gazdálkodó, a tájért felelős ember és közösség tönkretételében. Rájött, hogyan lehet egy térségben jövőképet formálni, mi kell ahhoz, hogy egy fiatal tájépítész elköteleződjön egy adott hely iránt.

Tájban élünk – A Stiftung pro Dörögd Becken tevékenysége a Dörögdi-medencében 1993-2001 című kiadvány előlapja, Dörögdi-medecéért Alapítvány, Stiftung Pro Dörögd-Becken és az Ars Topia Alapítvány kiadásában, megjelent 2001-ben

Örökségünk. A Dörögdi-medence természeti értékei című kiadvány, IUCN kiadás, 1996

Taliándörögd, Szent András templomrom, Malmok útja projekt

Fotó: Darabos György, 2024

A Dörögdi-medencében végzett térségfejlesztési munkái közül kiemelkedő jelentőségűek a rendezési tervekhez (Öcs, Pula, Taliándörögd) kapcsolódó szakmai munkái valamint a faluképmegújítási munkái (Öcs, Pula, Taliándörögd, Kapolcs, Vigándpetend).

Erre a térségfejlesztési alapozva hívták meg az erdélyi kollégák a '90-es évek végén, hogy a Csíki Természetvédő és Természetjáró Egyesülettel közreműködve Romániában elsőként dolgozzanak ki egy táji alapokon nyugvó kisrégió fejlesztési stratégiát az alcsíki Csomád-Bálványos térségben. Akkoriban Erdélyben és egész Romániában még nem volt tájépítész képzés, és ez az úttörő munka a határterületek szakemberei számára is bizonyította a tájépítész szemlélet fontosságát, amely képes egy régiónak a mikro és makro világát, természeti, társadalmi, kulturális és építészeti értékeit összekapcsolni.

A Szent Anna tó és a Mohos ikerkrátere (Csomád-Bálványos Régió)

Fotó: Jánosi Csaba, 2000

Alcsíki falu és táj

Fotó: Jánosi Csaba, 2000

Nem véletlen tehát, hogy számos tájfelmérés követte ezt a munkát Erdélyben, többek között Csíkszépvíz, Bikfalva, Zalánpatak, Kisbacon, Bölön, Gelence vagy az Úz-völgye táji környezetében.

A térségfejlesztés szoros turisztikai vonzattal bír, így számos turisztikai fejlesztési terv elkészítésében is közreműködött, amelyekben a táji értékek, a hagyományos és a fenntartható tájhasználat kiemelkedő jelentőségét emelte ki (pl. a Csomád-Bálványos Régió turisztikai fejlesztési terve, Borszék komplex turisztikai rendszere, a Káli-medence, Bazalthegyek térség táji értéken alapuló turisztikai terve, Tihanyi félsziget turisztikai információs rendszerének terve, Dunakanyar, Balaton, Tisza-tó strandok arculati kézikönyve, Budai vár turisztikai stratégiája 2030).

Tájfelmérés Zalánpatakon, 2014-ben

Fotó: Kovács Attila, 2014

Objektumtervezés, rész az egész tükrében

A táji léptékű, több száz, vagy akár ezer hektáros területekre készített stratégiák alapkövei a művészi részletképzések, amelyek által a munkák egyediek, helyspecifikusak és esztétikumuk által olyan identitásképző elemek, amelyek a helyhez való kötődést biztosítják. Ágnes részletképzéseiben érződik, hogy a tájbejárások segítenek a hely alapos megismerésében, s ezen keresztül tervezőként magabiztosan érez rá a hely szellemiségére. Fontosnak tartja, hogy a mikróhoz hozzálássa ezt a nagy táji összefüggést, a részt az egész tükrében értelmezze.

Számos falufelmérés és településarculati, illetve utcakép megújítási program fűződik Ágnes nevéhez, amelyek egytől egyig segítettek az önkormányzatok identitáskeresésében. Egyik korai munka ebben a vonatkozásban a csíkszeredai Mikó-vár előtti tér, de az évek során példaértékűvé vált településarculat-formáló projektjei készültek el Tihanyban (pl. Tihanyi-félsziget turisztikai információs rendszere), Balatonfüreden (pl. reformkori városközpont, gyógytér, Anna-korzó), vagy most legutóbb a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum kertjében. A visegrádi, tokaji történelmi városközpontjainak vagy Csíkszépvíz településközpont-megújítása is ebbe a kategóriába sorolható.

Csíkszereda, Mikó-vár előtti tér

Tervező: TransPagony Kft.

Fotó: Dobos Attila, Dobos Eszter, 2018

A fürdővárosok hangulatának, hajdani arculatának megidézése, voltaképpen egy elfeledett életformát, a reformkori nemzeti identitásnak, a polgárosodásnak, a kultúrának a nyári szálláshelyeit keltett életre. Erdélyben hasonló nagy projekt vezetését végezte, amely Hargita és Kovászna megye fürdővárosainak (pl. Borszék, Tusnádfürdő, Homoródfürdő, Szejkefürdő Zsögödfürdő, Gyergyóremete) köztér felújításaira vonatkozott.

Balatonfüred, Gyógytér

Tervező: Pagony Kft.

Fotó: Herczeg Ágnes, 2017

Balatonfüred, Gyógytér

Tervező: Pagony Kft.

Fotó: Szapó Péter Krisztián, 2017

Balatonfüred, reformkori városrész

Tervező: Pagony Kft.

Fotó: Szapó Péter Krisztián, 2017

A hely szellemiségét és hiteles ideológiai hátterét példás módon kiemelő alkotás a tihanyi Bencés Apátság belső és külső udvarainak megújítása. A tervezési feladat itt olyan kérdések megválaszolásából indult ki, hogy mi a hagyomány, mi a hagyaték, mi az örökség, és mi tulajdonképpen maga a műemlékvédelem; hogy ma hogyan kell viszonyuljunk a múltunkhoz úgy, hogy ezt össze tudjuk kapcsolni a jövővel. Maga a kvadrum, a kerengőudvar, a szakrális építészetben és a kertművészetben is egy filozófiai pont, egy bekerített végtelen, maga a vertikum, amely az eget és a földet kapcsolja össze. A szerzetesség pedig, mint küldetés, az magában a kertben, vagy a kert eszméiben jön létre. Ezt a metafizikailag is jelentős helyet kellett egy XX. századi igényeknek megfelelő közösségi kertként megújítani.

Tihanyi Bencés Apátság kvadruma madártávlatból, Tihany

Tervező: Pagony Kft. Herczeg Ágnes vezető tervező

Fotó: Pagony Táj- és Kertépítész Iroda gyűjteménye, 2022.

Tihany - Pünkösdi-liget

Tervező: Pagony Kft. Herczeg Ágnes vezető tervező

Fotó: Tikk Dóra, 2018

Tihany, Pisky sétány

Tervező: Pagony Kft. Herczeg Ágnes vezető tervező

Fotó: Wolsky András, 2018

Tihanyi Apátság, Rege udvar

Tervező: Pagony Kft. Herczeg Ágnes vezető tervező

Fotó: Wolsky András, 2018

Tihany, Főtér

Tervező: Pagony Kft. Herczeg Ágnes vezető tervező

Fotó: Wolsky András, 2018

Történeti kertek védelme, megújítása

Ágnes azt vallja, hogy minden tájépítészeti feladatnak erős a helytörténeti vonatkozása, hiszen a tájban helyek sokasága található, és minden helynek előzménye, története van. A történetiség a helyi identitást, a jelen megélését és a jövő tervezését alapozza meg. A tervezés megalapozásához számára rendkívül fontos a történeti kertek alapos kutatása igényelnek, hiszen ezeknek a helyszíneknek Magyarországon (de általánosságban a teljes Közép- és Kelet Európában) meglehetősen hányatott sors jutott; viszont olyan kertművészeti alkotások, amelyek önmagukban, a hellyel összefüggésben, illetve tágabban, az európai kertművészeti láncolatban is fontos helyet foglalnak el.

Témába vágó munkái közül egyik kiemelkedő példa az elmúlt években elkészült turai Schossberger kastélykert megújítása. Ennek a feladatnak a komplexitása abban állt, hogy itt csupán a faállomány maradt meg történetileg, a többi kerti elemet és funkciót utána kellett követni, régészeti kutatást folytatni, és a tervet egy mai kastélyszálló vagy rendezvénykastély funkcionális elvárásaihoz kellett igazítani. Ez a munka tükrözi leginkább, hogy hogyan lehet a múltat a mai használattal, magas színvonalon fenntartható egységben tartani. A közparkként működő, szabadon látogatható szerencsi várkert vagy a várpalotai Thury vár környezetének megújítása kapcsán szintén egy városi park, egy közhasználatú zöldfelület funkcióit kellett ötvözni a történeti bemutatás vagy a történeti értékmegőrzésével, megmutatásával. Az egri érseki palota belső udvarának a megújításánál ugyancsak a belső térnek a megnyitása a publikum felé jelentette a bonyolult feladatot, de sikerült és ez a helyszín most egy nyitott és zárt kert egyidőben. A bölcskei (Tolna megye) kastélykert esetében, ahol a kert eredeti faállományából alig maradt egy-két idősebb példány, a kastély tulajdonossal olyan szellemi együttműködésbe tudott kerülni, amely hozzásegítette, hogy a megújítás során a kastélyban tervezett tevékenységek a hely eleven aktivitását, fenntarthatóságát biztosítsák.

Tura, Schossberger kastélykert

Tervező: Pagony Kft. Herczeg Ágnes vezető tervező

Fotó: Darabos György, 2023

Várpalota Thury-vár, Zöldváros projekt

Tervező: Pagony Kft. Herczeg Ágnes vezető tervező

Fotó: Darabos György, 2022.

Az Alcsúti Arborétum és Kastélypark, a szabadkígyósi Wenkheim kastélykert, a tarcali gróf Dégenfeld szőlőbirtok és kastélykert, a devecseri, a pápai Esterházy park vagy a Budai várkertek további olyan helyszínek, amelyek magukon viselik Ágnes kutatói, tervezői kreativitását, a magyar történeti kertek megújítása iránti elhivatottságát.

A csonka magyarországi történeti kertek mellett Ágnes több erdélyi kastélykert (pl. Nagykárolyban, Gyalun, Sepsiköröspatakon, Görgényszentimrén) kerttörténeti kutatásában és rekonstrukciós munkájában is részt vett.

Szabadkígyós, Wenckheim kastély

Tervező: Pagony Kft. Herczeg Ágnes vezető tervező

Fotó: Pagony fotótár, 2020

Oktatás, kutatás, önkéntesség, kaláka

Az Ágnes társalapításában létrejött Pagony Kft. a kezdetektől fogva több volt egyszerű tervezőirodánál. Olyan szellemi műhelyként tartja számon a szakma, és a tanulni vágyó fiatalok, amelyben a tervezés fortélyainak, a tervezési módszertannak az átadásán túl az ifjú generációk sokrétű felkészítése, oktatása, képzése folyik. Ágnes a Magyar Agrár- ás Élettudományi Egyetem (MATE) Településtervezési és Díszkertészeti Intézetének egyetemi docense, aki azonban több tantárgyat oktat a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem agrár-közgazdász, illetve tájépítész képzésein is Csíkszeredában és Marosvásárhelyen. Egyetemi munka kutatás nélkül elképzelhetetlen. 2003-as doktori disszertációját megelőzően Ágnes már 1995-ben, az MTA ösztöndíjasként kutatja a történeti kerteket Bécsben, a Collegium Hungaricumban, Luccaban, a Centro Studi Giardini Storici-ban, később a Római Magyar Akadémia kertjének történetét kutatja és dolgozza fel. Ez a szenvedélye – amely nagyban segíti úgy az oktatásban, mint a tervezői munkájában – a mai napig tart. A kora reneszánsz itáliai és magyar kerttörténet mellett többek között a táj és az ember és társadalom közti kapcsolatrendszert, a kolostorkertek és a díszes haszonkertek történetét, a modern magyar kerteket, a magyar fürdőkultúrát, a budai várkerteket és számos, a tájépítészethez köthető magyar és külföldi személyiség (Petz Ármin, Ormos Imre, Gertrude Jekyll, Johann Wolfgang Goethe, Kós Károly) munkásságát kutatja. Az Egyetemen – úgy az alap- mint a mesterképzésben – több tantárgy (pl. Kert- és szabadtérépítés 1; Kertművészet és örökségvédelem, Szakmai gyakorlat) felelőse, fejlesztője és oktatója, szakdolgozatok és diplomatervek rendszeres konzulense és bírálója és a Tájépítészeti és Tájökológiai Doktori iskola témavezetője.

De a kutatáson, az irodai s munkán és tanításon túl Ágnes számos egyéb oktatási tevékenységet is végez, úgy a felsőoktatásban, mint a szabad oktatási, népfőiskolai tevékenységeiben. Említésre érdemesek például a Kós Károly Egyesülés szabadegyetemi képzéseiben vállalt előadásai (Kós Károly Egyesülés Szabad Oktatási Fóruma, Szabad Főiskolája), saját szervezésű tájmegfigyelési kurzusai, civil szervezetek meghívására tartott előadásai (pl. Antopomedicart képzés, Marosparti Népfőiskola, „Kertünk tája” kurzus Székelyudvarhelyen, „Természet és táj tükrében” a Normafán, Dendrológiai Szabadegyetem Iszkaszentgyörgyön). Fontosnak tartja a tájépítész szemlélet széles körű meghonosítását, tudatosítását a társadalomban, a végzett hallgatókon keresztül is. Mind a mai napig kapcsolatban áll egykori tanítványaival, akik jelenleg cégeket vezetnek, önkormányzatoknál dolgoznak, vagy térségfejlesztési munkát végeznek.

Természetismereti gyakorlatok, Lázárfalva

Fotó: Ars Topia Alapítvány, 2015

A tanítás, nevelés, a tudás átadásának egyik legklasszikusabb formáját, a kalákát is Ágnes fedezte fel újra a szakma számára a 2000-es évek elején. Valóságos mozgalmat épített fel két évtized alatt, ami több tucat eltűnt székelyföldi népi fürdő felújítását eredményezte. A helyi jelentőségű borvízforrások, fürdők, gázkiömlések és egyéb népi gyógyító helyek megújítása közösségi munka keretében, a helyi lakosok és a munkában részt vevő önkéntesek segítségével. A városi gondolkodás, a projektgondolkodás és a helyben, a tájban élő közösségek összekapcsolása egy nemes, szakmai cél érdekében tudatosította a résztvevőkben mindazokat az értékeket, amelyek elengedhetetlen egzisztenciális kérdések is a helyi emberek számára. A kaláka egy hagyományos együttműködési forma, amely a magyar közösségek történetben nagyon fontos önsegélyező intézmény és egy közösségi egy hitelrendszer. Meggyőződése, hogy egy tájépítésznek az életében fontos momentum, hogy kézzelfoghatóan átélje ezt a folyamatot, ami az anyag és a szellem, az egyén és a közösségnek a találkozása. Ezért ezek a kalákák a hallgatók, tanárok, de más szakmáknak a fiataljai, gyakorlói számára is megismételhetetlen tapasztalatok. A 2001-es első nyírfürdői (Lázárfalva) kaláka óta több ezer fiatal vett részt a mozgalomban, amelynek amellett, hogy egy szakmai létjogosultsága is van, életszemlélettel gazdagítja a fiatalokat. Kiemelendő a szakmai jelentősége is ennek a munkának, hiszen nem ideológiák mentén lehet szakmai magatartást tanítani, hanem egy szakmai tevékenységen, tapasztaláson, cselekvésen keresztül, amely a helyi tradicionális mesterfogásokra, az anyaghasználatban rejlő hagyományokra, a tájban lévő potenciálra hívja fel a helyieknek és az önkéntesek figyelmét.

Válogatás a Kaláka Mozgalom munkásságából, Ars Topia Alapítvány fotógyűjtemény

A kaláka egy kemény fizikai önkéntes munka, emellett Ágnes a szakmai érdekérvényesítésben is igen jelentős részt, szellemi önkéntesmunkát vállal. 2021-ben megalapította a Magyar Kertörökség Alapítványt, amelynek elnökeként harcol keményen nap mint nap, hogy mind a törvényhozásban vagy a szakmai jogszabályokban, mind pedig a társadalmi elismertségét tekintve a tájépítészet az egy magasabb szintre kerüljön Magyarországon; hogy úgy piaci, mint szakmai tekintetben kiléphessen a tájépítészet abból a másodrendű szerepkörből, amelybe a törvény által előírt kötelező munkarészek szakági tervezői között belekényszerült. A Magyar Kertörökség Alapítvány egy olyan szakmai civil ernyőszervezet, amely egy zöld kerekasztal megalapításán dolgozik, összefogva az összes érintett szakmai és civil szervezetet és oktatási intézményt. Eredményei közé sorolható máris, hogy az idei építésügyi kerettörvénybe bekerült a zöld infrastruktúra kérdése és a zöld tanúsítvány, mint a Magyar Kertörökség Alapítvány, világszinten egyedülálló innovációja. Ágnes munkájának gyümölcse, hogy az Alapítványon keresztül a magyar kertörökség patinás nemzetközi hálózatokba került be (International National Trust, European Route of Historic Gardens). Ezek a hálózatok egyben olyan együttműködő partnerek is, akik segítik a magyar kertek ügyét. Kezdeményezte a Mőcsényi Mihály Kerttörténeti és Kertművészeti Műhelykonferencia létrejöttét, amelynek célja a mester emlékének megőrzése aktív munkával, egy közép-európai találkozási fórum működtetésével, az európai kertművészet kutatói és más művészeti ágakhoz való kapcsolódás által.

MKA, Díszes haszonkertek konferencia, Budapest- Várkert Bazár, 2022. április

Fotó: MKA fotógyűjtemény

Emellett azonban aktív szakmai szervezeti tevékenységet is folytat: az Ars Topia Alapítvány elnöke, az Ormos Imre Alapítvány és a Kós Károly Alapítvány kurátora, az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság, a Magyar Tájépítészek Szövetségének, a Magyar Építész Kamara és a Magyar Turisztikai Ügynökség Tanácsadó Testületének, az Országos Építészeti Tervtanács tagja, valamint a European Routes of Historic Gardens (ERHG) Igazgató Tanácsának tagja.

Kiállítások, konferenciák, publikációk

1995-től napjainkig számos kiállításon mutatta be tájépítészeti munkásságának tudományos eredményeit, ugyanakkor a szakmanépszerűsítés, társadalmasítás terén is nagy előrelépést jelentettek ezek az 1990-es években a tájépítészeti szakterületen egyedinek számító kiállítások. Említésre érdemesek ebben a vonatkozásban a következők: „Életösszefüggések a tájban" (a Goethaneum Természettudományi Intézete, 1995); "A Dörögdi-táj individualitása" (Nemzetközi Ökológiai konferencia-kiállítás); "Örökségünk"; a Kós Károly Egyesülés millecentenáriumi kiállítása; "A Dörögdi-medence tájának gazdagítása"; a "Sas-hegy az év körforgásában"; „Tíz éves a Kós Károly Egyesülés” (vándorkiállítás számos magyarországi és erdélyi helyszínen); „Tájteremtés-kertalkotás” vándorkiállítás; Velencei Biennálé - magyar pavilon "Less Aesthetics, More Ethics (2000); Kiállítás a kalákáról; Velencei Építészeti Biennálé - magyar pavilon "Fundamentals" (2014). Ez utóbbi a biennálé építészeti kiállításán a magyar pavilonban az ÉPÍTÉS-BUILDING téma kifejtésében szerepelt, mint az építés folyamatát, ember, és közösségformáló erejét-hatását bemutató egység. Nemzetközi összehasonlításban a magyar önkéntesek tevékenysége olyan szempontot emelt a biennálé kiállítási koncepciójába, amely egyedülálló.

Rendszeres konferenciák szervezésével is jelen van a szakmai-tudományos közéletben. „Táj- és zene”, „Táj és irodalom” címmel a tájépítészet interdiszciplinaritását és kapcsolódását hangsúlyozta egyéb művészeti ágakhoz. 2020-tól évi rendszerességgel a főszervezője az MKA égisze alatt rendezett Mőcsényi Mihály kerttörténeti és kertművészeti konferencia és műhelysorozatnak, amely idén immár 5. alkalommal került megrendezésre a fertődi Esterházy kastélyban. A konferencia célja összehozni, egy asztalhoz ültetni és közös munkára ösztönözni Kelet- és Nyugat-Európa kerttörténeti szakembereit.

Tudományos és ismeretterjesztő publikációinak száma több tucat. Tudományos publikációi a Magyar Tudományos Művek Tárában (MTMT) részletesen nyomon követhetők. Ezek közül kiemelkedő művészeti minőséggel bírnak önálló könyvei, amelyek közül például a „Tájteremtés, kertalkotás”, a „Szép és kies kertek”, a „Kalákázni jó” vagy a „Szenthatározó.”

Mőcsényi Mihály Kertművészeti és Kerttörténeti Műhely és Konferenciasorozat, III. Konferenciakötet, kiadta: MKA, 2022.

Szakmai elismerések

Szakmai hitvallás, tervezés, kutatás, oktatás, önkéntesség, filozófia, érdekérvényesítés, kiállítások, publikációk, közösségszervezés – egy hátborzongatóan szép és sokoldalú életút, amely mondhatni, egy országépítő személyiség pályaívét vetíti elénk. A szakmai és társadalmi elfogadottság nagyban függ a láthatóságtól, s ennek kézzelfogható ismérvei a szakmai díjak és elismerések. Ágnes alkotómunkáját számos egyéni vagy csoportos díjjal ismerték el az évek során. Jelentősebb egyéni díjai a Hermann Ottó Innovátor-díj (2014) és a Mőcsényi-díj (2019). Csoportos díjai közül a Pro Natura Díj (1994), a Henry Ford Kulturális Örökségért Díj (1998), a Kós Károly Díj (1998), a Torsanlorenzo-díj (2011), az Év Tájépítésze Közönség Díj (2017), a Tájépítészeti nívódíj - Örökségvédelmi kategória (2022) említhető, míg az alkotásaihoz kapcsolódóan MUT, FIABCI, ICOMOS, Pro Architectura, Virágos Magyarország hazai és európai díja, Európai falu-díj nevesíthető. Saját véleménye erről azonban az, hogy van egy elismerés, amit az ember nem díjként kap meg; a legnagyobb elismerés, hogyha nem pont az köszöni meg, akinek terveztél, hanem valahol máshol, teljesen váratlanul köszön vissza annak a teljesítménynek az elismerése, értékelése. Ágnes azt hangsúlyozza az elismerések kapcsán, hogy a tájépítész nem egy magányos alkotó, hanem ott van mögötte, körülötte egy csapat, egy közösség, egy közös alkotási folyamat.

Konklúzió

Ágnes nem csak elismert szakember, jó kolléga és példakép, hanem mester is. Környezetét könnyedén vezeti rá arra, hogy a tökéletes fizikai egységként maghatározható Kárpát-medence - amelyet tájépítészként nap mint nap alakítunk - olyan szellemi tér is egyben, amely lelki impériumként egyesíti a világban szétszórtan élő magyarságot. A közérthetőség kedvéért végezetül egy Tamási Áron szereplővel tudom azonosítani Ágnest. Jégtörő Mátyás történetének szelleméhez hasonlatos ő, aki a fönti, dologtalan végtelenségből földi szolgálattételre jelentkezett, éppen hat és fél évtizeddel ezelőtt, hogy népe boldogulását segítse. Már a kezdetben tudatában volt a rá váró feladatokkal, hiszen, saját bevallása szerint „egyet-mást ismerek ennek a népnek a természetéből, s így becsületemre mondhatom, hogy nem lesz könnyű szolgálat ez az enyém.” Becsületére legyen mondva, Ágnes ezt a nehéz szolgálatot azóta is dicséretesen végzi, munkálkodik, küzd és bízva bízik.

Tihany, Pünkösdi- liget, Az anyanyelv kertje Tervező: Pagony Kft. Herczeg Ágnes vezető tervező

Fotó: Darabos György, 2023

[2024]