Pásztor Péter
Dusan Jurkovic-díjas építész
Pásztor Péter a közép-európai ember megtestesítője. Szlovákiában született magyar. Felesége szlovák. Kassán dolgozik és él. Lengyelországban és Magyarországon tanít. Beszél magyarul, szlovákul, lengyelül és németül. Polgári családból származik. Pásztor Péter építész, közép-európai építész. Gondolkodását meghatározza Kassa és Gölnicbánya felvidéki polgárságának évszázadokra visszanyúló öröksége.
Első munkahelyei még állami tervező vállalatok voltak. Származásából és neveltetéséből adódóan nem tudott ebbe a légkörbe beilleszkedni. Építészetileg sem érezte sajátjának az itt folyó tervezési munkákat. 1989-ben nyolc hónapot dolgozott Budapesten Makovecz Imre tervezőirodájában. Az ott eltöltött idő meghatározta a későbbi alkotói tevékenységének alapjait. A Makovecz Imre körül csoportosuló fiatal építész generáció (Csernyus Lőrinc, Salamin Ferenc, Turi Attila, Zsigmond László, Tamás Gábor) minden tagjával a mai napig szoros kapcsolatot ápol. Az az építészeti irányzat, amit itt megismert, ma is mozgatórugója cselekedeteinek és munkájának. Abban hisz, hogy az építészet elsősorban szolgálat. Ezt a szellemi hagyatékot ötvözi építészetében az organikus gondolkodással. A Makovecz Imre mellett eltöltött közel egy év és a magánpraxis otthoni beindítása volt az első igazi megmérettetés a pályáján.
Hazatérve Kassára Martin Drahoskyval saját építészirodát alapít 1990-ben. Az az organikus szemléletmód, amit Budapesten megismert a magán építészirodában is alapelve lett. Vallja, hogy ha az építészet igazán művészet, sőt a művészetek anyja, akkor a terméke nem lehet egy gyöngyszem a disznóólban – oda a kukorica jobban illik –, mert az igazi művészet nem kérkedik, ellenkezőleg: szerény; az őszinteségen és a kapcsolatok mélységén alapszik. Nem jó, ha csak önmagának születik. Érti a világ globalizációs folyamatának bizonyos mértékű szükségességét és az Európához való feltétel nélküli csatlakozást, aminek elvi elutasítása az ókorba taszítana vissza – de visszautasítja a fejetlen amerikanizáció eszméjét, például azért is, mert nagyon jól tudja, hogy mit jelent egy átlag-amerikainak egy kirándulás a szepesi várba vagy Lőcsére! Mert Európához csatlakozni kozmopolitaként, a saját értékek megbecsülése nélkül – a nemzeti lét kihunyásának a kezdete. A másik oldalról – nacionalistaként csatlakozni Európához abszolút nevetséges dolog, mert ez a kategória már régen elveszítette létjogosultságát. De Európához csatlakozni azzal a tudattal, hogy én is hoztam valamit magammal a közösbe, ez az igazi szerencse mindenki számára! Az, hogy az emberek általában az organikus építészetet inkább építészeti stílusként mintsem egy általános alapelvként fogják fel, az az építészet, és végül is a saját környezetünk tragédiája. Pásztor Péter számára az építészet elsősorban az életről és annak értékeihez való viszonyról szól.
„Ezért szeretném én is, hogy a házaim otthonosak legyenek, szóval olyanok, ahol az ember egyszerűen jól érzi magát, és nem fontos, hogy ezt mindenki tudja. Nekem minden ház templom – illetve mivelhogy semmit sem tanultam meg az életben jobban az építészetnél, ez az egyedüli eredeti módja annak, hogy Isten dicsőségét hirdessem!"
Építészeti pályájának centrumában a kis közösségek, önkormányzatok számára kialakított épületek, terek és gyülekező helyek tervezése áll. Egyfajta furcsa, belső közép-európai periférián dolgozott és alkot, ahol az épületek meghatározzák a települések arculatát, irányt mutatnak egy hivatalosan nem létező települési főépítészi rendszernek.
Hogy az épület milyen konkrét formát kap, az építész számára csak másodlagos fontosságú. Pásztor Péternek természetes, hogy az épületnek nagyon racionális urbanisztikai, alaprajzi, szerkezeti és térkoncepcionális megoldása van – ezek olyan evidenciák, amelyek nélkül nem is szabadna építészetről beszélni. Az építészetet leszűkíteni az építéstechnikára – úgy ahogy ez Szlovákia összes városában a lakótelepek megépítésénél történt – ugyanígy nem hozhat eredményt. Sajnos ez a szűkítő szemlélet egész generációkba nagyon mélyen belegyökerezett, és ennél is tragikusabb, hogy a mai napig él az egyetemi oktatásban is – amit rendkívül veszélyesnek tart.
„Úgy érzem, legfőbb ideje elgondolkozni, hogy mi, építészek helyesen cselekszünk-e; hogy nem hagytuk-e magunkat elcsábítani egy olyan útra, ahol át akarjuk formálni a természetet a saját képmásunkra, elfelejtve azt, hogy a természetet és a környezetünket nem tudjuk legyőzni vagy átalakítani, ezekkel csak legföljebb együtt létezni tudunk – alázattal és tisztelettel!
Mintha félnénk (és ebből az építészeket egyáltalán nem lehet kihagyni) tovább gondolkodni, illetve a gondolatokat továbbfejleszteni. Az egyik gondolat szüli a másikat és való igaz, hogy aki nincs tisztában az értékrendekkel, az nagyon könnyen dezorientálódik. Természetesen ez gyakran a továbbgondolkodás elmulasztásához vezet. Az ilyen gondolkodás azonban könnyen lehet ennek az országnak a veszte! Éppúgy, mint az ellenkezője – a legkülönbözőbb, újfajta kozmopolita befolyások esztelen importja anélkül, hogy eléggé szembesítenénk azzal, ami már van vagy volt."
Pásztor Péternek elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy az organikus építészet Közép-Európában és elsősorban Szlovákiában megjelenhetett. Ennek a folyamatnak az egyik fontos állomása az Élő Építészet 2000 című, szlovákiai építészek organikus indíttatású alkotásainak gyűjteményes kiállítása Budapesten (a 39 építész munkáit bemutató tárlat a Szlovákiai Építészek Szövetsége és a Magyar Kulturális Intézet együttműködésével jött létre), s az ezzel párhuzamosan Kassán, a Kelet-Szlovákiai Galériában megnyílt Kós Károly Egyesülés építészeti tevékenységét bemutató, folyamatosan bővülő kiállítás. Pásztor Péter kezdeményezésére a kiállító építészek részt vettek a kassai Szent Erzsébet székesegyház befejezetlen tornyára kiírt tervpályázaton is.
A bakonszegi ikerház még a makoveczi stílusjegyeket hordozza magán. Teszi ezt úgy, hogy nem utánzás érzése van az embernek, mikor megnézi az épületet. A Lónyabányán lévő Fájdalmas Szűzanya – Szlovákia védőszentje – római katolikus templom már azokat az építészeti elemeket hordozza magán, ami Pásztor Péter egész munkásságára jellemző: szakrális téralakítás, egyszerű alaprajz, egyedi nyílászáró használat. A fény mindig is fontos számára – a fényt gyakorlatilag lebegő szerkezetként használja épületeiben. Sajnos ma egyre kevesebb építész foglalkoztat társművészeket a házai tervezésénél – Pásztor Péter nem közéjük tartozik. Jól példázza ezt a templomban lévő rézlemezből készült Krisztus dombormű is.
A lónyabányai templom Pásztor Péter legsikeresebb alkotása. A kompozíció alapját egy iránypont felé törő egyenes vonalak alkotják, egy olyan pont felé, mely már az épületen kívül helyezkedik el. Ezen a ponton áll az egyszerű háromlábú harangláb. Az építész így vall munkájáról:
„Megalkotásakor a hozzám oly közelálló bányászok gondolatvilágából merítettem, akik számára a túlvilág gyakran egyenlő a föld belsejének sejtelmes világával. Nekem úgy tűnik, hogy az eget is inkább a föld titokzatos mélységében keresték. A templom bejárata tulajdonképpen egy bányabejárat, mely mögött a látogató számára egy meglepően tágas, egy iránypont felé törő perspektívájú földalatti terem nyílik; ennek falai és tetőzete egy pontban – valahol a végtelenben, a téren kívül – találkoznak, életünket szimbolizálva, mely nem végződik földi pályafutásunkkal, de Isten felé tör."
Egy másik munkájában a felújítás során a kassai Thália Színház Márai Stúdiószínpadának homlokzatán Schrammel Imre Kassai Polgárok című domborművét helyezte el. (Makovecz Imre és az MMA társadalmi szervezet közreműködésével.) A Bankó Szálló felújítása a századforduló, monarchiabeli architektúra mai megfogalmazása. A kassai Otčina Biztosító Társaság terveiben és a megvalósult épületben a mediterrán hatás fedezhető fel.
A Pásztor-épületek részletképzéseiben vissza-visszaköszön Dévényi Sándor homlokzatainak játékossága. A VII. Velencei építészeti biennáléra készített kassai beépítési tervében olyan újszerű szerves szövettel kísérletezett, amelynek eredete a méltatlanul mellőzött 30-as évek expresszív építészetében keresendő. Makovecz Imre szigetvári Vigadó alaprajzát tette futurisztikusasabbá, expresszívvé. A két torony már előképe a kassai Isteni Irgalom Templomának. A „monolitikus" tömegformálás nagyszerűen egészül ki az egyetlen homlokzati anyaggal, a fémmel. A belső térképzés a lónyabányainak az ikertestvére.
Nagy kár, hogy a beépítési tervből csak a templom épült meg – kevesen tudjuk, hogy a templom egy nagyobb szabású terv egyik, de a legfontosabb eleme volt, azonban nem tűnik befejezetlennek a látvány, így a látogató nem érzékeli a hiányt.
Pásztor Péter szakrális tereinek a sorába illeszkedik a szintén kassai református templom terve. Az ég felé törő lebegő tető egyszerre felel meg a tektonika és a súlytalanság törvényének. Legújabb kassai munkái a szűken vett genius loci szellemében készültek. Az EKF 2013 – SPOT – kultúrközpont, a belvárosi passage terve és a Műszaki Egyetem – kiállítóterem (volt pálinkafőzde) terve mind a hely szelleméről beszél. Az Oelschäger-Őry monográfia, ill. kiállítása – Adriana Priatkovával közösen készítették – Kassa 2013 EKF (Európa Kulturális Fővárosa) egyik fontos eseménye volt.
„Akárhogy is szemlélem az organikus hozzáállást (és nem csak ami az építészetet illeti), a józan parasztész alapelvének a túlsúlyát látom benne, ami a dédapáinkra volt jellemző. Szlovákiában az organikus építészetet általában, mint stiláris klisét kezelik, s ez annak az eredménye, hogy ezt az elvet egyelőre csak egy nagyon kis létszámú csapat vallja. Természetesen, más környezetben ugyanazok az elvek alapvetően más építészeti eredményekhez vezetnek (példaként a nemrégiben elhunyt Erik Asmussen svéd építész munkásságát említeném )."
A probléma, hogy Szlovákia nagyon szép, de nagyon kicsi ország, és sajnos az építészet szempontjából nagyon leromlott állapotban van, sőt nem állunk messze az igazi értékek teljes felszámolásától sem. Itt az ideje tehát, hogy mindazok, akiknek nem mindegy, hogy hol és hogyan fognak élni, hol és hogyan élnek majd gyermekeik és unokáik, leküzdve a belső akadályokat, olyan irányba induljanak el, hogy ennek az országnak ne okozzanak további sebeket, hanem a létező sebeket gyógyítsák és felszámolják. Hiszem, hogy még nem késő!
Nem szabad figyelmen kívül hagyni Pásztor Péter kimagasló oktatási tevékenységét sem. Azt a szerves gondolkodást képviseli, ami ma teljesen kimarad a klasszikus építészképzésből. Azt a szerves gondolkodást, mely a természetes jogon alapul. Nem az a fontos, hogy az ember tudjon vagy tudni véljen a szellemiségről, hanem az, hogy ez olyan szellemiség legyen, amely az élet gyakorlati valóságának fölfogásában is megjelenjen. Miről van szó? Ahogy Russel Kirk írja: „a természetes jog, mint politikai és jogi műszó úgy is meghatározható, mint a cselekvésszabályok szabadon elhelyezett együttese, melyeket egy – az államnak fölérendelt tekintély szabott meg. És aszerint, hogy a természetes jog melyik filozófiai tanításáról van szó, ezek a szabályok vagy az isteni parancsolatokhoz, vagy az emberi lény alaptulajdonságaihoz, vagy az elvont rációhoz, illetve az emberiség ősrégi tanulságaihoz vezethetők vissza."
[2016]