Ráckevei Anna

Jellegzetesen szép hangú és beszédű színművésznőnk Ráckevei Anna, aki ugyancsak jellegzetesen egzotikus vonásokkal rendelkezik. Nem véletlenül – ahogyan beszél is erről egy televíziós interjújában – hiszen felmenői szerb-horvát, vagy talán némileg török eredetűek is. Ennek az adottságának köszönhette minden bizonnyal azt is, hogy Kun Erzsébet szerepe szinte végigkísérte-kísértette pályafutását. Háromszor bújt bele sikerrel alakjába 1983-tól 2007-ig. Ám nemcsak külső sajátosságai miatt volt ez így: határozott, karakteres, rendkívül nőies „játéklénye" valahogyan párhuzamra talált ebben a figurában. A színpad mellett a költészettel is jó barátságban áll, állandó közreműködője volt a Lyukasóra című műsornak, számos hangoskönyvben, rádióműsorban mondott verseket, illetve olvasott fel regényeket. Filmes pályafutása is figyelemreméltó, több mint harminc alkotásban szerepelt. Szinkronszínészként 90 filmhez kölcsönözte hangját.

Ráckevei Anna már egészen kicsi korától a színészi hivatásra készült, elmondása szerint soha nem is gondolt másra. A Színház- és Filmművészeti Főiskolára nem azonnal vették föl, így 1978–1981 között a Nemzeti Színház Stúdiójában tanulta a színészmesterséget. 1981-ben jutott be a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1985-ben végzett. A Nemzeti Stúdiójában töltött időt nagyon hasznosnak tartotta, hiszen itt volt alkalma, hogy a gyakorlatban sajátítsa el a színészmesterséget.

Már főiskolásként is jelentős szerepeket kapott, rögtön megtalálta őt Szabó Magda Béla király című drámájában Erzsébet, kun hercegnő szerepe a Madách Színházban. A Lengyel György rendezte monumentális produkcióban már helytállni sem volt kis feladat egy színinövendéknek. Ezután eljátszhatta még Arthur Miller A salemi boszorkányok c. művében Abigail szerepét is. Nem meglepő tehát, hogy a tanulmányok elvégzése után Ráckevei Anna a Madách Színházhoz szerződött először. Színházi pályájának első meghatározó időszaka itt telt, 1985–1989 között. Itt olyan szerepeket játszhatott, mint például a Várj, míg sötét lesz Susy Hendersonja, Anna Damby a Kean, a színész előadásában, vagy éppen Sen Te szerepét Bertolt Brecht A szecsuáni jólélek című darabjában. Tehetségét már ebben a kezdeti időszakban is felismerték, különösen azt, játékéban menyire jól tudja megmutatni a szenvedélyességet. A szecsuáni jó lélekről például Tarján Tamás így ír: „A szecsuáni jólélekhez mindenekelőtt egy jó lélek kell: egy jó színésznő, aki eljátssza a címszerepet. Ráckevei Annának elhihető, hogy ha – mint Sen Te, az utcalányból lett trafikosnő – szerelmes, esőben vizet vesz egy állástalan pilótának… Nagy nyeresége Ráckevei Anna alakításának, hogy – bizonyára instrukcióra is – nem Sen Te prostituáltnak Sui Ta kapitalistává történő átöltözésére, nem a nő-férfi, jó-rossz váltásra, nem a dupla figura külsőségeire koncentrál… A Sen Te alakját megformáló Ráckevei Anna: szem-színésznő. Játékkultúrájának ezernyi más eszköze a szemében, a tekintetében szalad össze. Tehát nem a szeme játszik a keze, a mozgása, a dikciója helyett: egyszerűen a szeme az a gyújtólencse, amely föllobbant egy jellemet, egy szerepet." (Tarján Tamás: Esőben vizet. In: Színház 89/5.)

A nyolcvanas évekre datálódik Ráckevei Anna első filmszerepe is: az 1985-ben készült Bevégezetlen ragozás című tévéfilmben. A főiskolás évek után több jelentős filmben is foglalkoztatták, ilyen volt az Elysium, a Malom a pokolban, a Tüske a köröm alatt, az Anna filmje. A 80-as, 90-es években még viszonylag sok filmes feladat jutott a fiatal színésznőnek, ám a 2000-res évektől viszont mintha kissé elfelejtkeztek volna róla a filmrendezők.

1989-ben szerződött a Nemzeti Színházhoz. Itt eljátszhatta többek között Antigonét, A vihar Mirandáját, a Csongor és Tünde Tündéjét, Solvejget a Peer Gyntből, vagy Titániát a Szentivánéji álomból. 1991–1993 között szabadfoglalkozású színészként dolgozott, megfordult az Arizona Színházban, az Arany János Színházban. 1993–1997 között a Művész Színházban, illetve a Thália Színházban játszott, itt is több jelentős szerepformálásra adódott lehetősége, volt a Tudós nőkben Armanda, a Rozsdatemetőben Reich Kató.

„Külön drámája – vagy inkább költői jelenlét-hangulata – csak Reich bácsinak és lányának van. Hagyományosan ők a Rozsdatemető legjobb epizodistái. A két szerep most a poétikusan lebegő, szövegét olvatagon mondó Győry Emil-re, valamint az őszinte bensőtűzzel parázsló Ráckevei Annára bízatott. A téri »hintajelenet« azt is tanúsította, hogy alkalmilag drámát lehet kreálni abból, ami nem dráma. Nem Jani makacs, paradox szerelmi ellenkezése, nem a zsidó Reich Kató hamarost »egy kis feledékenység-ből«) bekövetkező halála adta a drámát, hanem az a – színésznő mozdulataiban kifeszülő, ellágyuló – döntés, amelynek eredményeként a lány először és egyetlenszer odaadja magát a párjának." (Tarján Tamás a Rozsdatemetőről. In: Színház, 1996/1.)

Ráckevei Anna pályafutásának nem voltak látványos nagy fordulatai, de a Művész Színházban töltött időszakot a színésznő élete egyik kiemelkedő állomásának tartja. Az ebben az időszakban eljátszott szerepek mindegyke fontos volt számára valamiért. Leginkább a társulati lét, a színészkollégákkal való egymásra találás miatt volt ez jelentős a színésznő életében. Meghatározónak mondható a Taub Jánossal való találkozása is, aki többek között a Chioggiai csetepatéban rendezte Ráckevei Annát. Taub a 90-es években kiváló színészeket tudott maga köré vonni a Művész Színházban, többen azután az Új Színházba is követték őt. Ráckevei Annához hasonlóan, aki egyik jelentős szerepét, Gorkij: Éjjeli menedékhelyének Vaszilisza Karpovnáját is itt vitte színre.

1997-ben a színésznő a Kelemen László Színkörhöz csatlakozott, 1998-ban az Új Színház tagja lett. Ebben az időszakban igazán változatos feladatai voltak a színésznőnek, változatos helyszíneken az Új Színház mellett megfordult például Győrben (Thury Zoltán: Katonák), Szegeden (Bródy Sándor: A kiátkozott), vagy Szolnokon (Osztrovszkij: Ártatlan bűnösök). Ez utóbbi darabban a Galcsiha szerepét alakító Ráckevei Anna az orosz színház egyik legmeghatározóbb személyiségével, Anatolij Vasziljevvel dolgozhatott együtt, olyan színészek társaságában, mint Törőcsik Mari, Eperjes Károly, Kaszás Gergő.

A 90-es évek színházi átrendeződései Ráckevei Annát sem mindig érintették kedvezően, erről így mesélt egy interjújában:

„Furcsa ez, mert még 1996-ban történt, hogy odajött hozzám a szakma egy meghatározó személyisége egy rendezvényen és azt mondta: Anna, a maga pályája most odaérkezett, amikor sorra kellene kapnia a jelentős, nagy női szerepeket. Csak tudja, az a baj, hogy nem jó oldalon áll. Én akkor néztem, és tényleg nem értettem, miről van szó, hol állok én, és hol kellene állnom. Csak annyit tettem, hogy igent mondtam egy számomra kedves, nagyra becsült ember, Gyurkovics Tibor felkérésére, és részt vettem egy rendezvényen, ahol történetesen az alternatív Kossuth-díjat adták át. Aztán hamarosan megértettem, mit jelent ez a megjegyzés a gyakorlatban, amikor például úgy alakult, hogy a színházban, melynek tagja voltam, nem tudtak szerepet adni egész évadban… Csak éppen ezt nem mondta ki senki, nem mondták a szemembe, hogy azért, mert… A helyzet bizonyos értelemben máig változatlan, a szakma megosztott, kettészakadt, ami ugyanakkor azért is lehet érdekes, mert nagyobb teljesítményre sarkallja mind a két oldalon állókat."

2002-ben, egy évad erejéig újra a Nemzetibe tért vissza, majd ismét szabadfoglalkozású évek következtek. Ebben az időszakban olyan – mondhatni érett – szerepeket formált meg, mint a Sirály Arkagyinája (Komáromi Jókai Színház) Capuletné a Rómeó és Júliából (Bárka Színház), Adél Az üvegcipőből (Hevesi Sándor Színház, Zalagerszeg), vagy az Ármány és szerelem Lady Milfordja (Bartók Iskolaszínházi Társulat, Dunaújváros).

Ráckevei Anna pályájának talán a legfontosabb szakaszához akkor érkezett, amikor 2006-ban szerződött a debreceni Csokonai Színházhoz, ahol az újjáalakult társulat egyik fontos pillére lett. Vidnyánszky Attila különböző helyszínekről érkező színész-csapatában rögtön Erzsébet anyakirályné szerepét kapta meg Kiss Csaba: Kun László című darabjában. Ebben erős és impulzív drámai sorsot formált meg, az előadás talán legjobb alakítását nyújtva. „Ráckevei Anna fölényes tudással állítja elénk Erzsébet királynét, mint éles, határozott, vérbő asszonyt. A színésznő tudása jelen esetben speciális; magára a megszemélyesítendő alakra is kiterjed talán, hiszen Ráckevei Anna pályája során ez már a harmadik olyan színpadi mű, amelyben Kun László édesanyját alakítja. A helyenként fellobbanó debreceni bemutató egyik szépen izzó jelenete, amikor Ráckevei nagyasszonya kun imádsággal fordul a maga isteneihez." (Stuber Andrea, Három királyok)

A Vidnyánszky Attila vezetése alatti időszakot nemcsak jelentős egyéni alakításai (Erzsébet mellett Gogol: A revizor – Anna Andrejevna, Borbély Szilárd: Jászai – Jászai Mari) miatt értékelhetük Ráckevei színészi pályájának fontos állomásaként, hanem a nagyon elmélyült társulati műhelymunkából megszülető produkciókban való markáns részvétele okán is. Ilyen volt színészi munkája a Borbély Szilárd Halotti pompa, Liszt Ferenc Krisztus, vagy a Zsukovszkij-Szénási Miklós-Lénárd Mesés férfiak szárnyakkal című alkotásokban. Valère Novarina Képzeletbeli operettjében 2009-ben Párizs közönségét is meghódították a debreceni társulat tagjai, ere így emlékezett vissza: „El kellene hinni, hogy mi, magyarok, tehetséges nép vagyunk, hogy jó az, amit csinálunk. Amikor például a Képzeletbeli operett előadásával Párizsban járt a Csokonai Színház, ott a francia közönség állva, vastapssal ünnepelte a társulatot, és a francia színészek sorban álltak az öltözőnél autogramért. Volt olyan párizsi színházi szakember, aki azt mondta, ő a francia szerző, Novarina által írott és rendezett darabot most, a debreceni színészek játéka alapján értette meg igazán."

A Halotti pompa esetében nagyon nehéz volna hagyományos módon alakításokról, egyéni teljesítményekről beszélni. Az előadás értékét az adta, hogy itt egy kiforrott alkotóközösség jött létre, amelyben a színészek – köztük Ráckevei is – egyenrangú partnerei voltak a rendezőnek. Ebben a produkcióban a szerzőtől kezdve, valamennyi résztvevőig olyan szerencsés konstellációja jött össze az alkotóerőknek, ami igazán kivételes pillanatnak számít a színháztörténetben. Ugyanez mondható el a Mesés férfiak szárnyakkal című produkcióról, amelyben a színésznőnek rendkívül sűrű intenzitású pillanatai voltak. Ráckevei Annának az ilyenfajta feladatok bizonnyal sokat jelentettek, mert Vidnyánszky Attilát – Taub János mellett – élete egyik legfontosabb rendezőjének tartja.

Debreceni működésében a versek is meghatározó szereppel bírtak-bírnak. 2010-ben közös alkotófolyamat „termékeként" hozták létre (Mispál Attila rendezésében) Tóth Erzsébet verseiből a Kőrózsa, betonszív című előadást, amelyben két másik színésznővel (Újhelyi Kinga, Oláh Zsuzsa együtt a nőiség minden bugyrát sikerült bejárniuk. Igazgatóként pedig verses estek sorozatát indította el a Déri Múzeumban, ezek azóta is töretlen sikerrel futnak a múzeum pódiumtermében.

Amikor Vidnyánszky Attila már a Nemzeti Színházba készült, Ráckevei Anna gondolt egy merészet, és megpályázta az igazgatói posztot Debrecenben. Eleinte nem jutott ez eszébe, hiszen megegyeztek, hogy Trill Zsolttal és Szűcs Nellivel követik Vidnyánszky Attilát a Nemzeti Színházba. „De idővel a társulat egyre bizonytalanabbá vált, mondhatni légüres térbe került, hiszen nem tudtuk, ki fog pályázni. Amikor kiderült számunkra, hogy kollégánk, Gemza Péter, eredeti terveivel szemben úgy döntött, nem próbálkozik, arra gondoltam, miért ne fognánk össze?" – fogalmazott Ráckevei Anna.

2013. március 28-án Debrecen város közgyűlése a Csokonai Nemzeti Színház igazgatójává választotta. Színházigazgatóként folytatott tevékenysége is sikeres, a Csokonai stabilan növekvő nézőszámokkal és különböző elismerésekkel járó produkciókkal büszkélkedhet a két évvel ezelőtti igazgatóváltás óta. Szerepek tekintetében igazgatóként igyekszik mértéktartónak lenni, és csak azt vállalja el, ami nem „húzható rá" másra. Ennek érdekében hívta el Debrecenbe Kubik Annát is, hogy az élekor és karakter szempontjából hozzá hasonló szerepeket el. Ettől eltekintve azért volt néhány jelentős alakítása igazgatósága „ellenére" is: Nancy Huston Iokaszté királynéjának címszerepéről a következőket olvashatjuk Kutszegi Csaba tollából, „Az előadás motorja, lelke a címszerepet játszó Ráckevei Anna. Hibátlan az alakítása abban az értelemben is, hogy a premieren nem fedeztem fel még egy apró tévesztését sem, de ennél fontosabb, hogy kitűnően megmutatja a figura összetettségét: vérbő, kacér nő, odaadó anya, szerető asszony, humoros, bölcs ember, és eme evilági, hétköznapi tulajdonságokból bármikor játszi könnyedséggel és játékosan összerakja a határtalanul áradó, ideális absztrakt női lényeget, ama bizonyos princípiumot." Legutóbb 2015 novemberében a Csongor és Tünde Mirigyeként lépett színpadra a Csokonai Nemzeti Színházban.

Ahogyan színházigazgatói pályázatának bevezetőjében is megfogalmazza, a színház az ember lelki, szellemi strukturálásában játszik fontos szerepet. Ráckevei Anna emberként és művészként is a közösség erejében, az egymáshoz fordulásban, az emberi-szellemi nyitottságban, a folyamatos újrafogalmazásban hisz. Hisz abban is, hogy a színház különleges, templomi terében nem a kilátástalanság, hanem a remény az úr, „a szeméthalmok alól előbújó csöpp virágok".

Színészként napjaink figuráit szereti leginkább életre kelteni, mert – ahogy mondja – a ma a legizgalmasabb. Ennek ellenére különleges érzékkel kelti életre a klasszikus alakokat is – bár, annyi igaz, hogy mai dimenzióba tudja helyezni azokat.

Ráckevei Anna eddigi munkásságát számos elismerés övezte, kapott Jászai Mari-díjat, Magyar Művészetért Díjat és Kazinczy-díjat is. 2013-tól rendes tagja a Magyar Művészeti Akadémiának.

[2016]