Rátkai Erzsébet
Ferenczy Noémi-díjas és Jászai Mari-díjas jelmeztervező, érdemes művész
Rátkai Erzsébet a szimbolikus jelmezrendszerek forradalmi újítója, a színházban alkalmazható különleges felületek létrehozója, ezzel pedig a színpadi öltözet hatás mechanizmusának nagy varázslója. Különösen fontos ez azért is, mivel a látvány szócska az elmúlt időkben sokat veszített művészi tartalmából, elsősorban a látvány-pékségek, látvány-színházak, kiemelő strukturált fogalmak, gasztro és kultur bódék létrejöttével.
De van egy különleges magyar tervezőnk a kortárs színházművészet számára, aki többet akar mutatni, mint az öltözet, vagy a jel-meztelenség. Nem elégszik meg az alkalmazott művészet adta lehetőségekkel, a színdarab és a rendezői koncepció követésével, hanem új utakra tévedve, kreatív anyagokat, technikákat és formákat keresve járja egyéniségével átszőve, átfestve a színpadi tervezés rögös útját. Kedvét az sem szegi, hogy a szaksajtó 1-1 mondattal intézi el a tervező munkáját, alig említve a színvilág szimbolikáját, vagy az anyagkezelési sajátosságokat.
Az általa létrehozott textil műhely több annál, mint korszerű technikákat kísérleteibe vonó szabászat, több mint anyagkezelési stratégia, a tervezői iskola példatárának legújabb vívmánya. Nem kér, nem panaszkodik, használja a rendelkezésre álló alapformákat, de kísérletezési szemlélete mára nemcsak a Szörényi Levente – Bródy János rockopera trilógia, 2000-es Magyar Színházi, 2001-es szegedi előadásai, vagy a Szegedi Szabadtéri Színpad más zenés produkcióinak nemzetközi elismertségét jelenti, de egyben hangja, ceruzája, rajzai, újításai mára Londonba, a Royal Shakespeare Company tervezőjéhez is elérnek. Kreativitása felülmúlhatatlan. Óriási kihívást jelentett a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával a szegedi Dóm-téren megrendezésre kerülő három rockopera teljes szereplő gárdájának öltöztetése, a magyarság jelképes szimbólum rendszereinek megjelenítésével. A ruhákat újra- és újra meg kell tervezni és elkészíteni, ahogy a rendezői elképzelés és a változó helyszínekhez, formavilághoz és hangzáshoz választott énekesek kiválasztásra kerülnek. 1985-től 2012-ig a Nemzeti Színházban is több mint 230 előadást ért meg az István a király rockopera.
Az anyagimitációk létrehozására született tervezői műhelyéből olyan jelmezek kelnek életre, melyek legfőbb erénye a fantázia határainak tágítása. Patinázás technikáját, a jelmezek öregbítésére, vagy ha egy-egy jelenetben a szereplőnek más-más jelmez jelentené a funkcionalitást, a legkülönbözőbb technikákat használja a ruha variálhatóságára: egy-egy díszítő elem letakarása, vagy kitakarása, fejdíszcsere a jelenetek között, a kiegészítők variálása - váltogatása, fém- és/ vagy géz alapú anyagok felhasználása.
Az általa alkalmazott patinázási módszerrel magában nem lenne elégedett, így felváltva, de sokszor együtt használja a festés, applikálás, ragasztás, roncsolás, koptatás és a koszolás eljárási - technikákkal, hogy a színész a leginkább kifejező jelmezben interpretálhassa a rendezői koncepciót.
Tervezői módszere, a darab kibontásától, értelmezésétől a színészi adottságok és formák figyelembevételével, a karakterek kidolgozásával formálódik. Az első beöltözés adja a jelmez – színész – karakter hármasságának funkcionális megvalósulását, ha a tervező műhelyeire, alkotótársaira támaszkodva megvalósítja a tökéletes viseletet. http://szinhaz.hu/videk/41160-a-gyurodesekkel-valo-jatek-ratkai-erzsebet-az-ev-jelmeztervezoje - A gyűrődésekkel való játék – Rátkai Erzsébet az év jelmeztervezője.
Különös kihívást jelent munkásságában, hogy míg a színpadi előadás estéről estére egyszeri, megismételhetetlen élmény, a filmbéli megvalósításuk, a kamera közelsége és a filmszalag megmásíthatatlansága miatt még aprólékosabb kidolgozottságot kíván. Az általa megteremtett egységes jelmezrendszerének lényege „az élő ember, a mozgás, a változás, a pillanat váratlanságai, mulandósága az, ami még különlegessé teszi a tervezett jelmezeket." (Rátkai: Egységes jelmezrendszerek, elhangozott 2014.június 27. MMA)
A magyar viseletek korhű rekonstruálásáért, a díszítő elemek kidolgozottságáért, a viseletek kortörténeti hűségének megjelenítéséért szakmai elismerésként a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének díját az év tervezőjeként, az anyagkezelési lehetőségek újszerű megvalósításáért kapta. A történelmi viseletekhez kendervásznat keres, a kifinomultság és nemesi rang érzékeltetésére inkább fényes taftot használ, míg a törékenységet, védtelenséget választásaiban a pamut organza jellemzi leginkább.
A Chicago című musical (Petőfi Színház, Veszprém, rendező Eperjes Károly, 2014) előadásában Rátkai Erzsébet egy olyan, eddig ismeretlen textilt is alkalmazott, melynek alapja és bevonata a fém, ezért rendkívül jól gyűrhető, variálható. A meleg színekkel játszva a halvány rózsaszíntől az égő vörösön át a fáradt mályva tónusokig, valamint a szürkésfekete és mély sötét fekete hideg színek variációja varázslatos színkompozíciókkal mondta el a karakterek érzelmi változásait. A gyűrődésekkel való szabászati és fényjáték hozta meg a következő szakmai elismerést, a tervező, rendező kollégák szavazatai alapján.
„Figyelem, nagy szavak jönnek: ilyen minőségi, szórakoztató, tartalmas musical előadást se itthon, se másutt nem láttam! Az egész előadásra jellemző a nagyfokú igényesség. Horesnyi Balázs díszlete ízléses, az esküdtszék tizenkét Al Capone-ja eredeti ötlet, a Billy irodája mögötti városképre pedig hosszú percekre odaszegeződik a szem. Rátkai Erzsébet munkásságának nagy rajongója vagyok, rendre kitűnő stílusérzékkel nyúl az anyagokhoz, az öncélúságot messziről kerüli, de egy csipet eleganciát mindig találunk ruháiban; most sincs ez másként, kifejező, karakterépítő jelmezeket álmodott a szereplőknek. (A parókákért külön köszönet, meglepően természetes frizurákat láthatunk)" http://www.szinhazkolonia.hu/kritika/Broadway-Magyarorszagon – Színház Kolónia, a Chicago veszprémi előadásáról, Brodway Magyrországon, S. E. Ezra kritikája, 2014. Rátkai szavaival élve, Horesnyi Balázs díszlettervezőben, kedvenc alkotótársát tiszteli.
Rátkai Erzsébettől nem idegen a jelmezen túli ötletes gondolkodás sem. A maszkokat, kiegészítőket és hajviseleteket az öltözettel harmóniában, ugyanolyan részletességgel megtervezi. A vidéki produkcióktól a Centrál Színházban megvalósított látványvilágig számos alkalommal emelik ki ötletes, humoros, kacagtató parókáit, mellyel a karakter koronáját helyezi fel a felismerhetetlenségig elmaszkírozott színművész fejére. Rendkívül kreatív együttműködés jött létre mind a Keszthelyi Nyári Játékokon, mind a Centrál Színház bemutatóin Puskás Tamás rendező, színigazgatóval való együttműködés kapcsán. A közös alkotásokból székfoglaló előadásában kiemelte A tévedések vígjátéka színmű (Katona József Színház, Kecskemét, rendező Puskás Tamás, 1999.) és a Figaro házassága (Vidám Színpad, rendező Puskás Tamás, 2004.) című produkciókat. Meghatározó alkotótársa volt még az együtt gondolkodásban Nagy Viktor rendező is. Több mint húsz produkcióban dolgoztak együtt az elmúlt tizenöt évben, Budapesten és számos vidéki színház felkérésére egyaránt. (Hunyadi László, Szeged, 1990, A vajda tornya, MÁO, 2003, Faust, Pécs, 2004, Isten pénze, Győr, 2008, Csárdáskirálynő, Győr, 2009, Szegény gazdagok, JASZ, 2010, Mária evangéliuma, Győr, 2011, Falstaff, Pécs, 2012, Marica grófnő, Kecskemét, 2013, A salemi boszorkányok, Szolnok, 2014.) Alkotói közösségük hitelét jelenti, hogy ebben az évadban is több produkciót alkalmaznak színpadra közös gondolataik jegyében. (Sztárcsinálók, Szolnok, 2015, Csiksomlyói passió, Pécs, 2015, Isten pénze, Kecskemét, 2015.)
Rátkai Erzsébet, 2008-ban a Centrál Színházban beszélt először egy hosszabb riportban a rajzok, tervek születéséről: „A darab egésze jelenik meg előttem lassan, ködben haladva, látszólag nem fontos részletek, hangulatok, felületek mutatkoznak. Térben, időben minden keveredik. Próbálom bejárni azt az utat, aminek a végére minden látható lesz a képzeletemben. Ehhez kell a legnagyobb erőfeszítés, ez a munka legnehezebb része. Mindez a fejemben játszódik, még papír sincs előttem. Ezután körvonalazódnak a szereplők, lassan a színésszel eggyé válnak, s ekkor kezd fontos szerepet játszani a színész lénye, arányos fizikai adottságai. Erre komolyan lehet építkezni. Ekkor már a színész egyre jobban befolyásol, egyre jobban válik a végső forma a játszó színésztől elválaszthatatlanná. Sok vicces megoldásnak lehet forrása az adott színész és sok mindenben inspirál. Amikor azután a színész az első beöltözés pillanatától elkezd úgy mozogni, viselkedni, ahogy a szerepe megkívánja, azaz a jelmezével együtt magára vette az alakítandó szereplő egyéniségét, úgy érzem, hogy nem dolgoztam hiába."
( http://www.centralszinhaz.hu/component/content/article/7/44-beszelgetes-ratkai-erzsivel)
Munkájában a Brodway produkciók sikerét túlszárnyaló hasonlattal a tervező talán nagyobb elismerést kapott, mint díjaival. Nemcsak a közönség, a színházi szakma kegyeltje, egyben nemzetközileg is elismert tervező művész és színpadi újító Londontól Oslóig bárhol a világon. Sikerének titka nemcsak a páratlan anyagkezelés és megmunkálás, hanem a szoros alkotói együttműködés a rendező, a díszletet tervező művész és a zeneszerző alkotó társakkal.
A patinázó műhellyel aratott több, mint két évtizedes sikere nemcsak a létrejött produkciókban bizonyított, de 2015-ben meghozta oktatóként is a nemzetközi ismertséget. A műhelyében nevelkedett, a szakma legapróbb trükkjeit is elsajátító Sasvári Daniella Új Zélandon köszönte meg Rátkai Erzsébet ötleteit, színházi titkainak átadását, iparművészeti és színháztörténeti jellegű kinevelését. A korábban a veszprémi műhelyben dolgozó jelmezfestő Sasvári Daniella a Word of Wearable Art nagydíját hozhatta el, a Sustainability Award díját 2015-ben. http://www.veszpremkukac.hu/daniella-magyar-es-maori-motivumokkal-nyert/ - Gombás Gabriella beszámolójából, 2015.09.30.
Alkotó művészete nem lezárt folyamat, a műhelyalapítástól, a színházi háttér szakmák kiemelésén át, a fiatal generáció képzéséig, az országos színházi találkozókon való szakmai zsűrizés feladataival együtt számos tervezői feladat áll még előtte. Megszámlálhatatlan felkérés, különleges munka várja a következő évadban is. 2015 decemberében mutatta be a Centrál Színház, Puskás Tamás rendezésében, Horesnyi Balázs díszletei között, Rátkai Erzsébet jelmezeivel W. Shakespeare: Sok hűhó semmiért című darabját. Alkotói hármasuk biztosítéka a különleges látvány és gondolat megvalósulásainak. Tervez a győri és a pécsi Nemzeti Színház, a Pesti Magyar Színház, a kecskeméti Katona József Színház, a Szolnoki Szigliget Színház, valamint az egri Gárdonyi Géza Színház számára is.
2016 tavaszára a Pécsi Nemzeti Színház és az egri Gárdonyi Géza Színház opera és mese előadásainak öltözeteit valósítja meg. Színházi újításainak bemutatását mindenképpen a tervezői, iparművészeti szakma kísérleteit reprezentáló (Szcenika sorozat, kiadó: OSZMI, 2012-2016, szerző Turnai Tímea) képes albumjainak sorában is érdemes lenne megjelentetni. A Magyar Művészeti Akadémián tartott székfoglaló előadását „Egységes jelmezrendszerek, különleges felületek" címmel tartotta 2014-ben.
Különleges színházi mesterség az övé. Nemcsak színpadra álmodja, rajzaiban megtervezi öltözeteit, de gondoskodik a kivitelezés legapróbb praktikáinak újra értelmezéséről is, művészetté emelve a textilfestés mesterségét, a kivitelezés műhelyeinek szakembereit is. Alkotói csapatban, együtt gondolkodva a rendezővel és a tértervezőkkel, születnek meg az ősmagyar, reneszánsz és kortárs viseletek, színházi gondolattá fogalmazva az öltözet, a kellékek és díszítések apró kiegészítőit is. Csodálattal nézem alkotásait! Ezek az iparművészeti kidolgozottsággal születő jelmezek, fejdíszek és kellékek leválnak a színházi alkotó folyamatról, önálló képző- és iparművészeti alkotások, melyeknek a magyar látványtervezői iskolákat, alkotókat bemutató tárlatokon a helyük, sőt képes albumokért kiáltanak. Csak remélni merem, hogy műhelyének egyedi munkái egyszer nemzeti közgyűjteményünkben, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet szcenikai és jelmezgyűjteményében is megtekinthetők lesznek. Rátkai Erzsébet színházi alkotásait és műhely-munkáit megismerni, kísérleteiről írni megtiszteltetés volt! Köszönet és hála iparművészeti munkásságáért!
[2016]
A szerző színháztörténész, a szcenikai gyűjtemények kurátora, OSZMI