Szerényi Béla

„A népköltészet hagyományainak s folyton élő jelenségeinek összegyűjtése, sajtó útján közössé, maradandóvá tétele, egy azon sokrendbeli feladatok közül, melyeket maga elé tűzött tények, részletek - faji s egyedi tünemények felbúvárlásában fáradhatlan századunk."

~ Arany János

Az ősműveltség egy taglejtésben, egy énekben, egy hangszer békét megszólaltató akkordjaiban, egy mosolyban, egy imában, egy köszönésben is felfedezhető. Ahogy egy ember a lovon ül, ahogy vadászik, eszik, ül, hallgat; ahogy énekel, zenél, gyógyít, ahogy a természettel teljes rokonságban él, ahogy a fizikai és legegyszerűbb hétköznapi aktusait végzi, abban benne van a Teremtő aktivitásának egésze. Személyiségének építőkövei egyúttal környezetét is építik, formálják. Egy falusi parasztembernek nemcsak szokásai, de barázdált arcvonásai is térkép lehet „az oda látogatók számára", megmutathatja mit is jelent lenni, élni, létezni, meghalni, halhatatlanná válni, milyen az amikor az élet nem végrehajtódik valakin, hanem autentikus egyszerűséggel jelen van a maga számára.

Szerényi Béla több művészeti ág birtokosa. Restaurátor, aki a magyarság archaikus sorsát alkotja újra. Előadóművész, aki elsajátított technikáiban a nemzet motívumkincseinek üzenetét meséli el. Interdiszciplináris kereső attitűddel felvértezett tanító. A tudományok határterületeit – filozófia, szociológia, művelődéstörténet, etnográfia, kultúrantropológia, művelődéstörténet, népzene, népdal etc. – egyesítő, közösségi élményekké formáló művésze. A világösszefüggéseket egy tézis mentén (magyarság, zenei anyanyelv) közös metszéspontba állító útkereső és útmutató jellem. Munkásságával bekapcsolódik kulturális örökségünk szellemi-szakmai művelésébe és továbbadásába. A mesterkéltségtől, erőltetettségtől mentes tiszta és szabad elköteleződés egyéniségének alappillére. Eredményesen tud fellépni a zenei anyanyelvű kultúra érdekeiért. Amire vállalkozik, amire hivatott azt remek rálátó és összefogó képességgel ragadja meg és teszi a környezete számára is hozzáférhetővé. Munkájának köszönhetően 20-30 év alatt rengeteg tábort, fesztivált szervezett, különféle népművészeti programokat készített elő. Publikál, konferenciákon vesz részt. Az utóbbi években hozzá köthető a Magyar Művészeti Akadémia „Nemzedékről nemzedékre" konferenciasorozatának lebonyolítása. Dolgozott iskolai tanterveken, számtalan közös esemény kezdeményezője, „menedzsere"; mecénás és útmutató. Több zenekart hozott létre (Bokros zenekar, FSCO, Magyar Tekerőzenekar, Nagy János Quintet). Hivatása családi örökséggé is vált, hiszen felesége, fiai és testvére is a népművészet világában teljesednek ki. Gyakran közösen lépnek fel, illetve együtt dolgoznak egy-egy munkaterven.

„Fél évezreddel ezelőtt a reneszánsz nagy mesterek sokszor így nevezték magukat: „homo dilettante" – azaz „érdeklődő ember". Valószínűleg az én pályám sokszínűsége is a hajdanán élt mesterek szemléletmódjához hasonló; mindenre nyitott, az összefüggéseket kereső és azokból új utakat megalapozó személyiségemből adódik." – vallja magáról Szerényi Béla. A Népművészet Ifjú Mestere (1989 - szólista, 1992 – Magyar Tekerőzenekar, 1994 - hangszerkészítő) a Pataky tér 1. sz. Általános Iskola ének-zene tagozatán kezdte tanulmányait, amit az Óbudai Árpád Gimnázium követett népzene-néptánc szakon. A legmeghatározóbb alma mater a III. kerületi Mókus utcai Állami Zeneiskola Népzenei Tagozata volt (1990-től Óbudai Népzenei Iskola), ahol a tekerővel kötött életre szóló szövetséget. Járt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Hangszerészképző Iskolájába, itt tanulta a hegedűkészítést; elvégezte a Bessenyei György Tanárképző Főiskola ének-zene, népzene szakját, a BME Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar, közoktatási vezető szakját, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen zenei mentor lett. Hangszerész mestervizsgáját már a Népi Iparművész cím birtokosaként szerezte.

Zenetanári tevékenységét friss diplomásként 1996-ban kezdte Pomázon, a Teleki-Wattay Művészeti Iskolában, ahol 2014-ig tanított tekerőt. „Pomázi éveim alatt rendkívül jó tapasztalatokat szereztem egy kiválóan működő művészeti iskola életéről, ahol a klasszikus- jazz- népzene- tánc és képzőművészet szakágak nagyszerűen működtek." Pomázi tanári évei alatt folyamatos és szoros volt az együttműködése az Óbudai Népzenei Iskolával. Részt vett az alap- és középfokú tantervek kidolgozásában. Egykori tanárával, Havasréti Pállal közösen megírták a Tekerőiskolát. Kollégáival együttműködve kidolgozták a tekerőoktatás hétvégi kurzusait és nyári táborait, amelyek országosan és egész évben lehetőséget adnak olyan növendékeknek is, akik nem tudnak az intézményesített zeneoktatásban részt venni. E fesztiválok közül talán legfontosabb a tiszaalpári Bársony Mihály Tekerőlantos Találkozó. A három évtizeddel ezelőtti népzenekutatási eredményeiket egy jól felépített programmal, pedagógus-továbbképzésekkel, hagyományőrzők támogatásával sikerült újra élő hagyománnyá varázsolni! A tantervek és tekerőiskola megírásával, a hétvégi kurzusok rendszerével országosan tudták egységesíteni és hatékonyan működtetni a tekerőtanítás módszereit. 2010-ben felkérést kapott Záborszky Kálmán igazgató úrtól, hogy kezdje meg a Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnáziumban a népzeneelmélet tantárgy tanítását, dolgozza ki tanmenetét és érettségi rendszerét. Az aktív tanítást a Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnáziumban 2018-ban fejezte be, de jelen pillanatban is a népzene, mint szakmai érettségi tantárgy országos tételkészítő bizottságának elnöke. Emellett szakértőként a népzenére vonatkozó szakképzési kerettantervek és jogszabályok előkészítésén is dolgozik. 2012-ben Kobzos Kiss Tamás igazgató úr meghívására visszatért az Óbudai Népzenei Iskolába, immáron tanárként. A 2015-16 tanévben megbízott, 2016 szeptemberétől kinevezett igazgatóként végzi munkáját az intézményben, ami Magyarország legrégebbi és legnagyobb létszámú népzenei műhelye, 220 növendékkel 22 kolléga dolgozik. Az elmúlt évtizedekben tanáraik közül négyen kaptak Kossuth díjat, egy tanítótársuk a Nemzet Művésze lett, hárman a Magyar Művészeti Akadémia tagjai. Fiatal kollégáik közül négyen Junior Príma díjasok. Az Óbudai Népzenei Iskola 2008-ban Príma díjat kapott, 2017-ben pedig a Magyar Művészeti Akadémia elismerő oklevelét vehette át. Szerényi Béla pedagógiai munkájának fontos része a nővérével Gundyné Szerényi Andrea néptáncoktató óvodapedagógussal vezetett élőzenés táncházi foglalkozások. Ezt húsz éve csinálják együtt. Ebben a témában továbbképzéseket is tartanak pedagógusoknak. 2016-tól együtt koordinálják a „Néphagyományok az óvodában" programot Óbuda huszonkilenc óvodájában. Az országban sokfelé kérik fel szakmai előadások, kurzusok megtartására. Több intézményben állandó meghívott előadó. A legszorosabb szakmai kapcsolata a Hagyományok Házával és a Magyar Művészeti Akadémiával van. Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Hangszerészképző Iskolájában évente rendszeres szakmai előadást tart, illetve a leendő kollégák elméleti és gyakorlati vizsgáztatásában is részt vesz. Az Óbudai Népzenei Iskola, mint „országos módszertani kutatóintézet" tevékenységei szükségessé teszik, hogy minél szorosabb munkakapcsolatban álljanak azzal a közel kétszáz intézménnyel, ahol népzeneoktatás is zajlik. Ezért kezdték el 2016-ban a Magyar Népzeneoktatás Ünnepe háromnapos rendezvénysorozatának megszervezését.

Előadóművészete

Gimnazista korában került kapcsolatba a népzenével és hamar bekapcsolódott a Táncházmozgalom világába. Ebben az időben már aktívan gyűjtött népzenét, rendszeresen fellépett táncházakban, fesztiválokon. 1989-ben harmadmagával megalapították a Magyar Tekerőzenekart, amely hamarosan 10-12 tagú fesztiválzenekarrá nőtte ki magát.

1996-ban egy újabb formációt indított útjára. A Bokros zenekar Európa nagy fesztiváljain is sikerrel szerepelt. 1998-tól rendszeresen dolgozik Nagy János Erkel-díjas zeneszerzővel, különböző kortárs zenei produkciókban. 2012 óta Sebestyén Márta koncertjein – fiaival együtt – rendszeres fellépő. 2015-től Bokros Trió néven két fiával koncertezik közösen. Ebbe a formációba kapcsolódik be alkalomadtán Kanadában élő költő-előadóművész barátjuk, Savanya István is.

Hangszerkészítő tevékenysége

Érettségi után a Hangszerészképző Iskolában hegedűkészítést Molnár Gábor mestertől tanult. Gimnáziumi évei alatt – népzenegyűjtései során – szoros kapcsolatba került Bársony Mihállyal, a Népművészet Mesterével. A Tiszaalpáron élő muzsikus-hangszerkészítő mester halála után ő örökölte hangszerkészítő műhelyét. Ez a hagyaték az ország egyetlen, épségben megőrzött paraszti hangszerkészítő műhelye. 1992-ben édesapjával közösen családi vállalkozást indított Tekerő Kft néven. Hangszerkészítő tevékenységét azóta is ezen a cégen keresztül végzi. Az elmúlt 25 évben közel 500 tekerőt és körülbelül ugyanennyi citerát készített. Több, mint tíz éve egy általa kitanított segéddel, Futó Gergellyel dolgozik. Elfoglaltságai miatt az utóbbi években a hangszerkészítés folyamatának jó részét ő végzi. Szerényi Béla feladata a hangszertervezés, valamint a lakkozás utáni beállítás, intonálás.

Civil tevékenysége

Tanári, előadóművész és hangszerkészítő tevékenysége során folyamatosan igyekszik kollégái tehetségére is felhívni a figyelmet. E munkái eredményességét igazolja, hogy 2002-2005-ig a Magyar Hangszerész Szövetség elnöke lehetett. Ennek során átfogó ismereteket szerzett a teljes magyar hangszerkészítésről az orgonaépítéstől a népi hangszerkészítésig. A Magyar Hangszerész Szövetség átszervezése után 2008-ban kollégáival együtt megalapították a Magyar Hangszermíves Céh Közhasznú Egyesületet, amelynek azóta is ellátja az elnöki teendőit. Az MHMC egyesület székhelye Óbudán van, tevékenységével a hagyományos hangszerkészítés, zeneművészet, oktatás különböző formáit segíti. Tagjai között előadóművészek, közművelődési és oktatási szakemberek, hangszerkészítők vannak. Országos jelentőségű kiállításokat, konferenciákat, fesztiválokat szerveznek többek között a Millenárison, a Müpában, a Táncháztalálkozókon, a Mesterségek Ünnepén. Pályázati forrásaikkal rendszeresen segítik az Óbudai Népzenei Iskola munkáját is. 2015 szeptemberében Bársony Mihály születésének századik évfordulóján egészalakos bronz szobrot állíttattak Tiszaalpáron. 2016-ban az Óbudai Népzenei Iskola működésének támogatására létrehozták a Zenei Anyanyelv Alapítványt. Az Alapítvány az iskola tevékenységén kívül támogatja a Kárpát-medence magyar közösségeit, zenei képzését is. A Magyar Hangszermíves Céh és a Zenei Anyanyelv Alapítvány rendszeresen szervez szakmai találkozókat (Magyar Népzeneoktatás Ünnepe), konferenciákat (Pásztorművészeti konferencia, Kodály-konferencia), és jelentet meg kiadványokat (Gyimesbükki daloskönyv, Kobzos Kiss Tamás életműkötet), melyeknek fő támogatója a Magyar Művészeti Akadémia és a Nemzeti Kulturális Alap. Szerényi Béla 2018-as esztendejének legnagyobb szakmai kihívását a Népművészeti Nemzeti Szalon megszervezése jelentette a Nemzeti Galériában. A „Kéz-Mű-Remek" Kiállítás a leglátogatottabb rendezvénye lett a Nemzeti Szalonok sorának. Hatalmas megtiszteltetésként érte, hogy az ötfős kurátori csapat tagja lehetett. Ilyen léptékű zenés-kézműves szakmai programokkal tarkított népművészeti kiállítás még nem volt Magyarországon! Ebben a munkában egyszerre képviselhette az Óbudai Népzenei Iskola szellemiségét és a Magyar Hangszermíves Céh tevékenységét. A kiállítás hangszeres részén túl feladata volt a művészeti programok összeállítása, így nem véletlen, hogy a hangsúlyt a legjobb hazai művészeti iskolák bemutatására helyezték. Talán ez a szemlélet is hozzájárult a kiállítás elsöprő sikeréhez.

Életpályája különböző időszakainak tevékenységi köreiből más-más szegmens volt kiemelkedően fontos. Kezdetben az előadóművészet, amelyhez persze rengeteg népzenekutatás is kapcsolódott. Később a hangszerkészítés foglalta le ideje nagy részét, amely során jelentős hangszertörténeti kutatásokat és fejlesztéseket végezett a tekerőn, főként az előadóművészeti és oktatási elvárások miatt.